Sziasztok!

Már jó ideje nem jelentkeztem...nos mivel gőzerővel készültem a kiutazásomra :) Egyben megérkeztem bár rendesen görcsben volt a gyomrom...minden rendben lesz-e? Megérkezik-e a csomagom? Esztiéknek szimpatikus leszek-e? És ilyenek. Az utolsó éjszakámon szinte semmi sem aludtam...elkezdtem nézni az X-ment majd amikor már apu elaludt egyszer csak a sötétben rám tört a sírás...oda bújt a lábamhoz a Zokni és hirtelen baromi nagy fájdalmat éreztem hogy-hogy fog nekem hiányozni ez a 2 kilós kis öröm bomba :'( Ölelgettem puszilgattam mintha minden kis porcikáját és szőrszálát ebbe a pár ölelésbe és puszi próbáltam volna bele égetni...Reggelre össze szedtem magam....apa lekísért a két kutyával a kocsihoz ami jött értem :'( ...és akkor törött el a mécses amikor az én kis szívem csücske amint kinyílott a kocsiajtó be is ugrott hogy akkor most megyünk. Sose csinált még ilyet....általában szólni kell neki hogy jöjjön... annyira édes volt és persze újra sírva fakadtam :'( . Azóta is nagyon hiányzik és sokat gondolok rá vajon mi járhat abban az okos buksijában.

Itt kint szép az idő...a napon meleg van...árnyékban még hűvös. Még nem dolgozom aminek valahol örülök valahol nem :) Így kicsit olyan mintha nyaralnék :D Félek kicsit a melótól hogy minden rendben legyen és elégedettek legyenek a munkámmal az angolommal és mindennel...velem :) Biztos menni fog...csak majd bele kell jönnöm :) Nagyon szép a Hotel ahol dolgozni fogok...tegnap láttam először :) Fürödtem már a tengerben is ami most még eléggé hideg de már bele lehet menni :) Csak nem lehet olyan sokáig bírni :D . Jelenleg így telnek a napok...és lehet hogy visszasírom majd még ezeket a láblógatós napokat de az is lehet hogy simán fogom bírni a 8 órákat :) Meglátjuk :)

Sziasztok!

Rég írtam már...azóta telnek a napok. Beszürkülten. Itthon volt Anett a gyerekkori legjobb és még most is jó barátnőm...már nagyon rég láttam. Elmentünk kávézni, ami jó volt. Beszélgettünk, mindenki elmesélte mi újság éppen a kis életében :D. Pogival filmeket nézünk és nevetünk. De ez a mai nap...valahogy nem megy nekem...pedig igazából örülnöm kéne: tegnap becsekkoltam a Wizz Air-nél, ma délelőtt moziban voltam...és valahogy mégsem megy ez a nap. Nem tudom mi lehet a baj.:(

Nem nagyon értem mi van ezzel a tavasszal...mindenhol boldog párok mászkálnak...ami nem gond nincs bajom velük :) Viszont az egy kicsit kiborít hogy az ismerőseimet zsinórban eljegyzik...és mielőtt azt hinnétek eltúlzom, hozzá tenném hogy az elmúlt 2 hétben 8 azaz 8 ismerősömnek is megkérték a kezét:( Igazából nem is értem miért borulok ki ettől. Mégis egész nap olyan sírhatnékom volt...nem állandóan de hullámokban :(

Én meg itt vagyok...torz önarcképpel...elégedetlen vagyok a testemmel...zsinórban (egyetlen eggyet leszámítva) a Zsolti volt a 3. olyan pasim aki a szakítás után az orrom alá dörgölte hogy akarta megkérni a kezem...és azt hiszem 1 pasit leszámítva mindig olyan férfiak voltak eddig csak a partnereim akiknek a pótanyjuk voltam.

Igen néha elbizonytalanodom és olyankor félek egyedül lenni. De kezdek ráébrendi hogy ettől nem kell félnem. Nagyon várom már az utazásom napját...eddig azt hittem hogy csak a kalandért, a klímaváltozásért és a tengerpartért. De rájöttem hogy nem csak ezért...azért is mert ott ahova megyek nem beszélik a nyelvem se...így mindenképpen egyedül leszek. Viszont lehetőséget kapok arra hogy rendbehozzam a kapcsolatomat magammal...hogy újra magamra találjak és többé ne féljek egyedül lenni. És végre igazi férfit válasszak és nem olyan pp-et akiket eddig. Már egyre közelebb a változás.

Meg vagyok zavarodva:(...minden olyan jó volt. Nem értem, hogy hanyagolhat egy barát egyik pillanatról a másikra? Pocsékul hazudsz- azt hiszed nem látok át a "Sok a meló fáradt vagyok" dumádon? Találj ki jobbat! Tudom hogy csak kerül:( Kerül hogy megbeszélhessük végre a múltkor történteket és mindent ami azóta történt.:( De nem értem miért? Mitől fél? Hogy felnyitom a szemét valamiről amiről tudja hogy létezik de retteg megválni? Hogy elveszít? Ha ettől fél akkor jobban tenné ha nem kerülne...Én próbálok...mindent elkövetek hogy megbeszélhessük a dolgokat és Ő mégis ellök magától:( De legalább ne ígérne...ne ígérné meg hogy jövő héten kerítünk rá alkalmat...hogy majd ír...hogy majd hív...hogy majd keres:( Miért nem tud egyenes lenni? Miért jó neki hogy ebben a bizonytalanságban tart?Azt hiszi ha nem foglalkozik vele akkor majd magától megoldódik?

Tényleg semmi másra nem vágyom most ezen a világon mint hogy végre mint két felnőtt megbeszéljük ezt a dolgot! És ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor...Lehet hogy nem jó ötlet de már nagyon unom hogy játszadozik velem! Elég volt! Nem aszisztálok többet! Holnap véget vetek ennek a játéknak! Megvárom amíg végez a munkában és ott fogom várni...szemtől-szemben már nem tud figyelmen kívül hagyni...kíváncsi leszek.

De tényleg ezt már nem bírom tovább...hogy megint valaki csak játszik velem. Ez nem egyenes dolog. Befejeztem!

SOHA TÖBBÉ NEM LESZEK SENKI JÁTÉKSZERE!!!!!!!

Sziasztok!

Hol is kezdjem...ez a hetem eddig a kajával nagyon király :) Ma péntek van...ez azt jelenti hogy ezen a héten 4 fast napom volt és csak a szerda lóg ki a sorból amikor 450 kcal-t muszály volt bevinnem mert a reggeli torna és erősítés után majden összeestem:O De ma van zsinórba a második fast nap és meglepően jól bírtam :) Olyan büszkeséggel tölt el :) Bár sikerélményem egy kicsit beárnyékolja hogy úgy érzem 1 kilót se fogytam...de azzal nyugtatom magam hogy rosszul érzem és még csak hétfőn kezdtem szóval szépen lassan majd meg fog látszani :)

 Kedden este arról értesítettek hogy a Zsolti rosszul lett a munkahelyén...olyan magas volt a vérnyomása és olyan EKG-t produkált hogy talán ha nem egy kardiológus doki lett volna esti ügyeletben már senkivel se beszélhetne többet:( Olyan magas volt a vérnyomása hogy agyvérzést is kaphatott volna vagy szívinfarktust:( Nem mondom megijedtem...de pár óra múlva azért megnyugodtam amikor jött a telefon hogy jobban van...majdem 2 teljes napig örlődtem hogy felhívjam-e vagy sem...megkérdeztem több embert is ezzel kapcsolatban hogy ők ilyen helyzetben mit csinálnának. Ugyan azt tanácsolták, így felhívtam...jó volt hallani hogy jobban érzi magát...de a saját szememmel kellett látnom hogy tényleg jobban van-e. Így ma amikor a városba indultam útba ejtettem a  kórháza mert úgy emlékeztem azt mondta hogy ma dolgozik...NAGYON féltem bemenni...tudom hogy most rajta kívül mindenki utál engem. Amit nem nagyon értek...azelőtt mondhatni jóban voltunk...hülyültünk, beszélgettünk, viccelődtünk...de azóta minden megváltozott...pedig nekik semmi közük kettőnk dolgához:(...és mégis az egyik leggyűlöltebb ember lettem:(. Nem tudom hogy okos döntés volt-e meglátogatni Zsoltit...sokak szerint most nagy hibát vétettem. Nem tudom...jó volt látni hogy jobban van mert kedden én is nagyon féltem...ugyan akkor nem szeretném hogy félre értse a történteket. Nem karok benne hiú reményt kelteni az iránt hogy mi újra együtt lehetünk mert ez nincs így.:(

Az utóbbi 1 hétben megint nagyon rosszul alszom...nem nagyon találom a helyem az ágyikómba és itthon sem. És amikor elalszok akkor jönnek a fájdalmak és a rémálmok:(. Most úgy érzem már sose fogok újra olyan jóízűen aludni mint régen:(. A bal oldalam néha annyira benyilal hogy már majdnem sírok...de remélem mihamarabb elmúlik! Pedig már pont úgy éreztem hogy kezdett javulni a helyzet:(. De ez van ezt kell szeretni.

Sziasztok!
Jól indult a reggelem:(...akivel ma kirándulni mentem volna fél órával a találka előtt lemondta. Én meg felöltözve mindent bepakolva alig kaptam gyújtást. Kicsit dühös is voltam aztán úgy voltam vele hogy ha már kész vagyok miért ne mennék el. De nem akartam egyedül menni így a képen látható csodálatos jelenséggel indultam útnak reggel fél 8-kor:) Jól haladtunk szót is fogadott aminek nagyon örültem mert nem az a túrázós fajta:D A 6 órás túrából így csak 4 és fél lett de így is jól éreztem magam. Jó hogy együtt tölthetem vele az időm mielőtt elmegyek:) Annyira hiányozni fog Hazaérve torna és felülések és a szokásos rutin.A nap elején nem éreztem magam valami jól de a rosszullét a délelőtt folyamán elmúlt. Sikerült zenéket tennem az új MP3 lejátszómra így holnaptól a futás is a napirendi ponton lesz újra :) Egész jól bírom a második 0 kcal napomat. Annak örülök hogy egész nap nem voltam éhes viszont olyan 2 óra tájékán olyan hányinger gyötört hogy kész voltam:(

Jah...és mielőtt elfelejteném..mivel tudom hogy olvassa a blogom akinek szól...mielőtt azt hinnéd hogy egy szemétláda vagyok megjegyezném hogy olvaslak!

Hát ez a nap is eltelt valahogy...bevallom nagyon nehezen. Nem csináltam semmi hasznosat a főzésen és azon kívül hogy boltban voltam:( Elhatározásra jutottam. Gyűlölöm magam a súlyom miatt...egyszerűen borzalmas a jelenlegi. De kitűztem magamnak a 72 kg-os célt lehetőleg minél előbb de legkésőbb júniusig. És most van bennem elég eltökéltség hogy megmutassam a világnak de legfőképp magamnak hogy igen is képes vagyok rá. A fogyókúrában mindig az első nap a legnehezebb...nos ezen is túlvagyok. És még inkább érzem az erőt mert segítséget is kapok:) Olyanokat akik megértik min megyek keresztül és feltétel nélkül támogatnak a célom elérésében. Szóval ma volt az első, ez egy 0 kcal nap volt amit egy ugyan ilyen nap követ holnap...ehhez ma még tornáztam is. És rendesen izomlázam van de érzem hogy minden nappal többet bírok :) Holnap a napi tornához hozzácsapok egy 6 órás kemény túrát...már alig várom. Megjött az új MP3 lejátszóm de nem tudom használni mert nem olyan egyszerű számokat rakni rá...de holnap ez is sikerülni fog és akkor a futás is újra felkerül a napirendi pontra és pár hét alatt meg is leszek. Remélem!!Legalább is én azon leszek!!

Sziasztok!

A kép főleg nekem szól...tegnap elmentünk a srácokkal kicsit dumálni meg iszogatni. Nagyon jól éreztem magam velük mert már nagyon hiányzott hogy így együtt időt töltsünk:) Már hiányoztak nagyon!:) De örülök hogy most összejött:). Csak megint...nem bírtam magammal és noha megfogadtam magamnak hogy meg fogok állni annál a pontnál ahol már nem kéne többet innom...és megint nem sikerült. Teljesen taccsra tettem magam. Sajnos ez az utóbbi időben eléggé rendszeres ami már nekem se tetszik így most nektek is kijelentem hogy mostantól kezdve nem iszom alkoholt. Nem tudom meddig de úgy terveztem hogy szilveszterig és akkor is csak a pezsgőmet szeretném magamhoz venni.

Minden visszaállt a régibe...anya vissza utazott. Így megint itthon vagyok a fiúkkal. Hiányzik a legjobb srác barátom is aki most nincs mellettem amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Már egy hete nem jelentkezett és baromira nehezemre esik nem felhívni hogy most akkor mi van. Meg akarom várni hogy Ő keressen de valahogy azaz érzésem hogy nem fog. Annyira nehéz nem felhívni:( De bárcsak hívna mert nélküle össze fogok roppanni. És így hogy Ő nincs velem a bajban hagytam hogy visszatérjen az életembe egy régi barátnő aki már annak idején se volt jó hatással rám. Szóval most újra az életem része MIA. Nem tudom most meddig hagyom hogy jelen legyen de úgy gondolom most tovább marad mint legutoljára. És tudom hogy pont ŐT kéne a legmesszebbre kerülnöm...most mégis hagyom hogy újra az életemszerves része legyen!

Sziasztok!
Hát egy hónapja még nem gondoltam volna hogy eljön ez a nap...és mégis. Megvettem a repülőjegyeimet Ciprusra. :D:D:D Alig 1 órája vettem meg de egyszerűen annyira hihetetlen. Még nem dolgoztam fel teljen azt hogy ez most tényleg megtörténik:D.Kicsit ezért félelmetes a dolog...de éltet a tudat hogy okos és talpraesett lány vagyok :D Tényleg nem tudom még felfogni, de szerintem minél közelebb kerül az időpont annál jobban fogok parázni és annál inkább tudatosul bennem hogy ez most TÉNYLEG MEGTÖRTÉNIK!!!!

Ezt nem akarom elhinni! És megint...megint én vagyok a hülye. Egy barátot elveszíteni...most mit mondjak...mintha elevenen kitépnék a szívemet amíg dobog. És még mindig én érzem magam hibásnak hogy számítani merek rá még mindig. Szükségem lenne rá és Ő nincs itt. Nincs mellettem, pedig már maga hogy meghallgat és tudom hogy tudja mit érzek sokat segít. És itt hagyott. Én mindig ott voltam neki amikor szüksége volt rám. Mindig számíthatott rám. De most amikor a legjobban mellettem kellene lennie...Ő nincs itt. Gyűlölöm hogy ha hazudsz és azt is hogy ha nem, ha miattad nevetek vagy ha könnyes lesz a szemem, gyűlölöm ha nem hívsz fel ha nem nézel felém, és gyűlölöm hogy nem gyűlöllek egy szemernyit sem. Pedig most mégis Te okozod a legnagyobb fájdalmat melyet valaha átéltem. Megbíztam benned. Azt hittem Te más vagy. Azt hittem a barátom vagy...a bizalmasom...több...azt hittem a tesvérem vagy. És most fáj hogy azt mondod nincs időd rám...nincs időd arra hogy megkérdezd hogy vagyok. Itt hagysz a gödör alján és még egy adag földet temetsz rám. Egy világ tört össze bennem és vele együtt a szívem is végleg!