Sziasztok!
Tegnap este italozós estét tartottunk Ágiéknál a kollégiumban. Nagyon jól sikerült....nem emlékszem rá mikor nevettem utoljára ennyit
Nagyon jól esett és már nagyon rám is fért. Szeretek velük lenni! Ők azok akik mindig fel tudnak vidítani akármilyen rossz kedvem is van! <3
Sziasztok!
Hát igen már több mint egy hét telt el azóta hogy elhagytam Zsoltit....és még mindig szörnyen pocsékul vagyok:( A munka segít, így most beletemetem magam....meló-meló és még több meló...csak sajnos ennek mától vége :( Milyen érdekes...a pénteki napom hála az égnek jó húzósra sikerült így nem volt időm gondolkodni se : reggel 7-kor már a virágboltban kezdtem...egész nap virágokat kötöttem és adtam el. Pár órás nyugi és már mentem is a Pepitába ahol kezdődött az esti műszak éjfélig...egy fogadásra mentem. Jó volt csak elfáradtam...nyilván egy olyan fogadáson nem fogok csak úgy lepukkanva megjelenni ahol nagy fejes Zsolnay tulajok is lesznek. Így a melóba is kicsíptem magam hogy legalább úgy nézzek ki mint aki egy 5*-os Hotel megnyitójára megy melózni. Ma kiposztoltam ezt a képet...erre a Zsolti az egészből csak annyit szűrt le hogy jó látni hogy máris túlvagyok rajta. Hát elárulok egy nagy titkot barátom NEM VAGYOK TÚL RAJTAD!!!! De attól hogy az ember a munkája miatt kénytelen mosolyogni attól még érezhet másként! FÁj hogy ilyeneket mond nekem...Mert ez azt jelenti hogy egyáltalán nem ismer :( És ettől mérhetetlenül szomorú leszek:(
Régen jártam már itt sajnos....és most sincs valami jó kedvem. Az elmúlt napok eseményei nem túl rózsásak. Megszűnt a munkahelyem...ami önmagában véve nem túl nagy probléma mivel azóta már van másik....De közben a szombati napon elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert! Zsoltival nagyon jól megvoltunk...de már jó ideje érzem hogy megváltoztak az érzéseim iránta. Még mindig szeretem de már nem úgy mint az elején. Hiányzik már az a szikra ami megvolt köztünk. Hiányzik hogy amikor megérint végig fusson rajtam a libabőr....hogy amikor megcsókol elöntsön a forróság. Leültem vele megbeszélni ezt a dolgot mivel Áprilisban elutazom és úgy gondolom hogy nem bírnék 7 hónapig távkapcsolatban élni így hogy tudom az érzéseim már nem olyan mélyek. Elismerte hogy a távkapcsolat sosem működik ezzel mindenki tisztában van. De inkább elengedtem most...mi értelme lett volna még másfél hónapig tetteni azt amit már nincs. Úgy érzem utána csak rosszabb lett volna...kitalálhattam volna valami pocsék indokot hogy Ő szakítson velem de úgy gondoltam inkább egyenes leszek és megmondom a szemébe hogy az érzés elmúlt. Tudtam hogy szörnyen fog rá reagálni de ami történt még engem is megrázott. Elfutott otthagyott és érzelmi zsarolásban tartott és tart azóta is. Rosszabb mint amikor a Zolival voltam együtt. Úgy hagyott ott hogy 2 napig csak azon járt az eszem hogy most valami kárt tesz magában. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Az idegeim mára, már annyira kivannak hogy alig alszom....maximum 2 órát...nem eszem...és valamivel állandóan le kell foglalnom magam hogy ne boruljak ki:( Sajnálom hogy ilyen fájdalmat okoztam neki de úgy gondolom joga van boldognak lenni egy olyan lány oldalán aki élete végéig ugyan úgy szereti mint az elején. Olyan szörnyetek vagyok amiért azt szeretném hogy boldog legyen?? Most mindent kizár az életéből....engem is beleértve. Nem csodálom hisz fájdalmat okoztam neki...de ott akarja hagyni a sulit hiába próbálom megértetni vele hogy ez hülyeség, nem hallgat rám:( Minden műszakot elcserélt a melóhelyén hogy otthon legyen és szépen elsüllyedjen az önsajnálatában. És mégis nekem van olyan mérhetetlen bűtudatom...pedig legbelül tudom hogy ez volt a helyes döntés...és mégis nekem kell ebben a bizonytalanságban élnem miközben olyan emberek neveznek lotyónak,r*bancnak vagy k*rvának akiknek úgy gondolom semmi köze a magánéletünkhöz....És mégis én vagyok a szar aki tönkre tett egy embert...de azt már senki nem látja hogy közben Ő is tönkre tesz engem de legfőképpen önmagát:(
Sziasztok!
Sötét napok árnyékolnak be mostanában
....Összeomlik körülöttem minden. Úgy érzem széthullik a kis életem....minden ami eddig jó volt és szerettem. És nem tudom mit tegyek. Hiába van munkám elég keveset keresek vele és amit megkeresek itthon kell hagynom hogy a családom ne kerüljön bajba. Anyu elutazik Londonba dolgozni....itthon hagyja nekem a két fiút és a két kutyát....félre ne értsetek szeretem őket....de van hogy 6 napot dolgozok a héten és emellett most majd minden rám marad. Nem tudom hogy fogom megoldani. Nekem kéne mosni, főzni, mosogatni és rendetrakni a fiúkra....Októberre ki kell úgy hoznom a kölcségvetésünket hogy a kutyákat el kell vinni oltásra. A Zoknit sajnos már júliusban kellett volna. Kéne egy új kabátot vennem télre...de nem tudom hogy fogom megoldani hogy a kicsi fizetésemből még ez is kijöjjön. Irigykedve nézek körbe amikor látom hogy mindenki az okostelefonját vagy a tabletet vagy a laptopot nyomkodja én meg azon sakkozom hogy tudjak venni egy új vastag harisnyát mert ezt ami van már össze vissza kellett varrnom. Nem állok még készen arra hogy ekkora súlyt vegyek a nyakamba...még nem. Egyre nagyobb nyomást érzek, és azt hogy egyre kétségbeesetteb és egyre fáradtabb vagyok. Nem merem itthon elmondani az érzéseimet mert így is nehéz lesz anyának elmenni és nem akarom hogy ennél is jobban lelkiismeretfurdalása legyen vagy hogy ennél is jobban fájjon neki. És mégis legszívesebben egész nap sírnék. Félek és fáradok. Nem tudom mi lesz....
Sziasztok!
Rég voltam már...a helyzet sajnos változatla. Sőt rosszabb mint volt eddig. Az eddigi fájdalmaim felerősödtek, még életemben nem éreztem ilyen erős fájdalmat!! És ha ez még nem lenne elég egy hétből 4 napon szörnyen szédülök...abból a fajtából amikor többet látsz a dolgokból és spontán elkezd vérezni az orrom A CT még egy hét várakozás....már nem bírom. Az utóbbi időben rendkívül nagy késztetést érzek arra hogy kárt tegyek magamba valahol máshol...hogy legalább amíg az fáj ne érezzem ezt az állandó csontig hatoló fájdalmat Ma ritka pocsék a kedvem is hozzá így úgy gyondolom ha anyáék elmennek itthonról ma ki is vitelezem. Nincs más választásom...a gyógyszerek nem múlasztják el ezt a fájdalmat és már nem tudok mit csinálni Egyszerűen aki nem érzi amit én nem tudja milyen....senki nem érezheti át a fájdalmam és senkinek nem is kívánom Minha elevenen nyúznának és égetnének belülről....elviselhetetlen!!!
Sziasztok!
Újra itt...valahogy az utóbbi napjaim nem az igaziak Nem tudom mi történik
Megint szörnyű fájdalmaim vannak...majdnem egész nap És hiába veszek be rá gyógyszert....a kedvem...valahol a béka feneke alatt! Anyám hangulat változásaitól agyrázkódást kapok Egyfolytában csak baszogat...mert nem teszem mindig azt amit szerinte tennem kéne és amit akar Megint olyan gondolatok vannak a fejemben amik...rémísztőek Esküszöm úgy érzem ha valahol megvágnám magam...vagy ha valahova odaverném magam...hogy máshol fájjon mint most lehet hogy jobb lenne Megint nem akarok nagyon senkivel találkozni...nem akarok enni :( Semmit...Mennek apáék nyaralni 2 hétre...vagyis két hétig enyég csak a alkás...már alig várom. Így végre nem kell majd ennem!
Most Zsolti az egyetlen jó az életemben...Ő nem ítél el...és még ha borzalmas napom is van legalább egyszer mosolyt tud csalni az arcomra
Azt nem mondom hogy Ő az aki teljesen megért engem...mert sajnos ez nincs így...de részben megért engem Nagyobb részben mint a lányok...bár nekik nem is akarom elmondani Félek mit gondolnának rólam...és az Ő véleményük fontos nekem!
Szóval most csak várom hogy végre teljen az idő és eljöjjön az a két hét amikor végre nem kell ennem!! Bárcsak már ott tartanánk...
Sziasztok!
A tegnapi napom rendkívüli volt....Zsoltival töltöttem...lencse levest főztünk és kártyáztunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk egész nap... Nagyon kikaptam römiben
de egy csöppet sem bánom A nyertesnek járt valami ajándék...mind a ketten csak fejben játszottunk a gondolatokkal ki mit ad a másiknak ha Ő nyer...Az első gondolatom egyből az volt hogy Ő kap tőlem egy csókot...De annyira féltem és izgultam hogy Ő esetleg nem erre gondol vagy még nem szeretné így csak egy hatalmas arcra puszit kapott Nem emlékszem mikor izgultam utoljára ennyire egy csók miatt Azt hiszem még 14 évesen az első csókom előtt...Soha nem gondoltam volna hogy még egyszer átélem ezt az érzést Hihetetlenül jó volt vele...már rég nem éreztem ilyet valakivel Olyan érzések jönnek amiket még nem mindig értek....este azt hittem megpusztulok. Elment dolgozni...alig váltunk el és nekem máris hiányzik/hiányzott...hihetetlen, pedig még csak nemrég találkoztunk Egész este szinte szenvedtem a hiányától...Abban biztos vagyok hogy nagyon jól érzem vele magam...mintha bármit megtehetnék és bármi lehetnék vele/mellette Együtt azt hiszem erősebbek vagyunk mint valaha is voltunk külön-külön vagy valaki mással!! Már kezdek emlékezni milyen a BOLDOGSÁG! :3
Sziasztok!
Újra itt
Az elmúlt napokban rendkívül sok időt töltünk együtt Zsoltival Sokat sétálunk...beszélgetünk és nevetünk Észrevettem hogy akkor amikor rossz napom van és Ő felhív...egyből jobb kedvem lesz és akaratlanul is azon kapom magam hogy mosolygok Végre újra várom hogy megnézhessem az sms-t amit küldött és nem is tudom...Érdekes érzések kavarognak bennem. Nem tudom megmagyarázni Jól esik ha keresem és az még jobban ha Ő is keres Nem szeretnék elhamarkodott döntéseket és következtetéseket levonni így egyenlőre hallgatok Hallgatok és átélem a pillanatot...a pillanatot amikor úgy érzem boldog vagyok!
Sziasztok!
Régen jelentkeztem...összejöttek a dolgaim...2 hetet melóztam Balatonlellén. 17 óra felszolgálás semmi pénzért és közben még a főnököm inzultálását is el kellett viselnem. Örülök hogy vége....Hazajöttem...még ezen a hétvégén leutaztam Mohácsra a Mohács Kupára. Számomra remek hétvége volt. Igazán jól érztem magam...végre hosszú idő után azt csináltam amit szeretek Aztán amikor hazaértem jött a fekete leves 2 boros pohár a konyhában az egyiken rúzs folt...smink csíkos még NEDVES törülköző a fürdőszobában Hát igen...nem sokkal előttem mehetett el a kislány akivel a mostmár exem együtt töltöte az éjszakáját pedig állítólag szeret Ez van...nem is értem?! Miért mondja hogy szeret ha az a napnál is világosabb hogy nem?? Nem értem Kedvem lett volna minden törékenyet összetörni a konyhában mérgemben
És ha ennyi még nem lenne elég...Június 14.-én bekerültem a Megyei Kórház Fertőző osztályára. Megnagyobbodott a lépem, és nem lett túl jó a vérképem...Úgy érzem a szar a fejem tetején is túl nyúlik és még én adhatok hálát istennek hogy nem hullámzik De legalább volt előnye is ennek az 1 hétnek Megismerkedtem egy nagyon kedves és helyes ápolóval Zsoltival Először csak ugrattuk egymást aztán legnagyobb meglepődésemre az egyik reggel egy üzenet várt az éjjeli szekrényemen: " Ha gondolod...a neve és a telefonszáma...Jó reggelt!" Nagyon meglepett és jólesett ez az üzenet..így sms-ezni kezdtünk, és azóta is sms-ezünk Nagyon jókat beszélgetünk és mókázunk...jól érzem vele magam Lehet hogy ennyi rossz után nekem is jár valami jó az életben??? De még nem merek semmit gondolni mert ki tudja mit hoz a jövő?! Most csak az érdekel hogy jól érzem magam vele...Nem emlékszem rá mikor éreztem magam ennyire egy hullámhosszon valakivel pusztán 2-3 nap után Az első randinkra természetesen azután került sor hogy kiengedtek a kórházból...bár még mindig nem tudják mi bajom csak hogy nem halálos Jó mi???
Hát most ezek a helyzetek ki tudja mit hoz a jövő??? De most úgy érzem ha vele vagyok hogy szinte elmúlik a bennem lévő kemény és éles fájdalom és szinte már majdnem hogy boldog vagyok
