Sziasztok!

Sötét napok árnyékolnak be mostanában....Összeomlik körülöttem minden. Úgy érzem széthullik a kis életem....minden ami eddig jó volt és szerettem. És nem tudom mit tegyek. Hiába van munkám elég keveset keresek vele és amit megkeresek itthon kell hagynom hogy a családom ne kerüljön bajba. Anyu elutazik Londonba dolgozni....itthon hagyja nekem a két fiút és a két kutyát....félre ne értsetek szeretem őket....de van hogy 6 napot dolgozok a héten és emellett most majd minden rám marad. Nem tudom hogy fogom megoldani. Nekem kéne mosni, főzni, mosogatni és rendetrakni a fiúkra....Októberre ki kell úgy hoznom a kölcségvetésünket hogy a kutyákat el kell vinni oltásra. A Zoknit sajnos már júliusban kellett volna. Kéne egy új kabátot vennem télre...de nem tudom hogy fogom megoldani hogy a kicsi fizetésemből még ez is kijöjjön. Irigykedve nézek körbe amikor látom hogy mindenki az okostelefonját vagy a tabletet vagy a laptopot nyomkodja én meg azon sakkozom hogy tudjak venni egy új vastag harisnyát mert ezt ami van már össze vissza kellett varrnom. Nem állok még készen arra hogy ekkora súlyt vegyek a nyakamba...még nem. Egyre nagyobb nyomást érzek, és azt hogy egyre kétségbeesetteb és egyre fáradtabb vagyok. Nem merem itthon elmondani az érzéseimet mert így is nehéz lesz anyának elmenni és nem akarom hogy ennél is jobban lelkiismeretfurdalása legyen vagy hogy ennél is jobban fájjon neki. És mégis legszívesebben egész nap sírnék. Félek és fáradok. Nem tudom mi lesz....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.