Sziasztok!

Hosszú újbóli kihagyásom oka a dupla műszak amit mostanában nyomok. Ez azt jelenti hogy reggel 9:30-18:00-ig nappalos műszakot viszek, egy gyors zuhany és 19:00-00-24:00-ig pedig esti műszakot. Kicsit fáradt vagyok, de folytassuk :) .

Nagyon izgultam hogy fog-e várni valaki a reptéren aki segít eljutni a hotelba. Várakozásom és a beszélgetés a főnökömmel meghozta gyümölcsét. Stavros várt a reptéren. Gyors bepakolás és irány a hotel. Izgultam hogy ugyan azok-e az arcok és az emberek. Vajon mindenki olyan mint volt? Emlékeznek rám? Kiderült félelmem alaptalan mert mindenki emlékezett rám. Ugyan azok az arcok és emberek vettek körbe mint mikor itt hagytam ezt a helyet tavaly. És bevallom hiányzott. A papír munka gyorsan ment...magasabb fizuval, kis bájcsevej a főnökkel és irány a szoba. Az első 3 hétben olyan szobákban aludtam szám szerint kettőben amiben a vendégek is így nekem igen szép volt és tetszett. Nehéz volt vissza szokni a megszokott munkarendbe de a munka és a tudás a régi így nagyon gyorsan belejöttem újra. Vannak számomra új arcok is de kell is mert ez a szezon teljesen más mint a tavalyi. De erről majd csak később.

Stephen:

Nos Stephen....azon a napon találkoztam vele először amikor megérkeztem Május 13.án szerdán. És abban a pillanatban végem volt hogy bemutatkozása közben rám villantotta azt a gyönyörű mosolyát. Beszélgettünk munka közbe, flörtöltünk párszor. A TUI-nak dolgozik...ők intézik az all inclusive ellátást az angol vendégeknek. Ő a helyi összekötő. Majd eljött az a bizonyos péntek. Szabadnapom volt végre és Stephen elhívott a céges bbq-ra a mi beach-ünkre. Elfogadtam a meghívást mert szerettem volna látni. De sajnos korábban már elígérkeztem a lányoknak egy közös első vacsira a kikötőbe így csak ép hogy beköszöntem neki hogy megköszönjem a meghívást és már mentem is. Nagyon jól éreztem magam a lányokkal egész este de nem hagyott nyugodni a gondolat vajon mit csinál Stephen. Így mikor éjfélkor vissza hoztak a lányok a hotelbe lementem a partra. És igen...még ott volt...ha a munkában csak flörtöltünk akkor azt hiszem kijelenthetem hogy itt igazán rám mozdult aminek nagyon örültem. De bánatomra nem voltunk egyedül. Épp rendet rakott maga után és a legjobb benne az volt hogy mindig amikor elment mellettem valahol hozzám ért. Majd nyomott az arcomra egy nagy cuppanós puszit és számot cseréltünk. Nagyon nagy volt a kísértés hogy beleforduljak abba a pusziba de mivel nem voltunk egyedül így nem mertem. Felvittek a hotelhez minket kocsival ahonnan kiszállva rápaskolt a fenekemre. Hívott hogy menjek tovább vele és a barátaival a bár streetre de nemet mondtam mert másnap sajnos 9-kor kezdtem a munkát. Estére itt a hotelben kapott egy szobát. Nem várt fordulatként hajnali 4-kor felhívott hogy egyben vissza ért a hotelbe...de bevallom nem nagyon emlékszem mit beszéltünk mert félig aludtam. Majd rá 2 percre küldött egy sms-t amit csak reggel láttam hogy újra vissza a 3098 szobába. Várta hogy vele töltsem az estét. Reggel még mérges voltam hogy miért nem ébredtem fel és mentem. Ma már tudom hogy nem baj. Mert abból indultam ki ha ő is komolyabban tervezne velem akkor tud várni. Pár napig még minden rendben volt....a szokásos beszélgetések...flörtök. Aztán valami megváltozott. Behúzta a kéziféket de annyira hogy még egy csiga is F1-es versenyzőnek tűnik mellette. Kerülni kezdett. Nem válaszolt az üzenetekre. Így megértettem hogy talán csak meg akart fektetni. Pár nap elteltével kicsit kibuktam meló ügyben így a recepció mögött ültem arra várva hogy felhívhassam a nagyiékat. Belépett az irodába és csak abból hogy nem mosolyogtam rá tudta hogy bánatos vagyok. Odalépett....szorosan magához ölelt és vigasztalt (és itt jegyezném meg hogy nem azért mert sírtam). 1 órán át megszűnt a világom és csak azt kívántam bárcsak sosem érne véget ez az 1 órás pillanat. De mennie kellett a reptérre a vendégekért így elment. De sajnos vissza tért a tartózkodó viselkedése...azóta ha nem is tartózkodó nem töltünk együtt túl sok időt és hárítja a közös programot. De sosem felejti el minden reggel kicsit megmasszírozni a hátam amikor találkozunk.

Nem értem én ezt. Nem tetszik a játszmája amit játszik. Igazi húzd meg ereszd meg játék. Azon a napon amikor tudatosult bennem hogy több mint valószínű hogy belőlünk nem lesz semmi....nagyon össze törtem. Másfél hétbe telt felkaparni magam a padlóról de sikerült. Azóta a hátmasszás és a flört maradt de a szívem 7 lakat alá zártam. És nem tudom mikor jön újra valaki aki megérdemli hogy kinyissam. Nehéz ügy és a helyzetem nem egyszerű. Fél év itt...fél év otthon...és ott is 65 férfival dolgozom együtt egyedüli nőként...végtelenül romantikus alkat vagyok...és nem könnyű eset. Nem a legjobb kombináció. Talán.....talán majd egyszer eljön az akire oly régóta várok...de addig is marad a nagy TALÁN!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.