Sziasztok!

Ismét egy pocsék hét kezdődött. Nem bírom...nem tudom meddig tudom ezt elviselni. Egyszerre ez túl sok nekem...testi és lelki fájdalmak. Iszonyatosan vágyom F. társaságára. De ez van neki másik lány kell. A barátaim sem érnek rám...csak A....múltkor is zokogva hívtam fel mert teljesen kiborultam itthon. Meghallgatott és megnyugtatott. Örülök hogy van nekem. Még ha nagyon elfoglalt is. Tudom hogy rá mindig számíthatok.

Tegnap érdekes dolog történt. Ági rám  írt hogy vegyem le a diplomaosztó képét a facebokkomról...meglepett mert én azt sem tudtam hogy ott van. Írtam neki ha kijelöli magát akkor eltűnik és így is lett. Majd rákérdeztem hogy mit csinált különben az adatlapomon. Érdekes volt a válasz: csak "véletlen" rámentem. Véletlenek nincsenek....én nem szoktam véletlenül de még direktbe sem nézegetni a barátaim adatlapját. Igazából nagyon is tudom hogy mit csinált. Utánam kémkedik....most az első pasimmal van együtt akivel szó szerint 10 éve jártam kemény 4 hónapig. Már egész jóban vagyunk de havernál semmi több és nem is tudok rá máshogy tekinteni. Sörös cimbora de ennyi. Ágiról csak annyit kell tudni hogy betegesen féltékeny típus. Azért nem szilveszterezhettem együtt a barátaimmal mert a bulit a pasija rendezte és mivel én az exe vagyok most prüszköl rám. Majdnem minden barátom abban a buliban volt és én nem mehettem mert Ági nem látott szívesen. Hallottam hogy nem nagy kár érte mert éjfél után egyből jelenetet rendezett. Most meg utánam kémkedik. Szerintem szánalmas. Kíváncsi vagyok hogy akar leépíteni a baráti társaságból? Nem mintha nélküle nem lenne épp elég bajom:(.

Az öcsém még mindig nem csinál semmit csak koszt és kupit. Tegnap is együtt nézték anyuékkal a szokásos kis ostoba sorozatukat és közben kacarásztak....miért nem érdekli őket hogy én is itt vagyok? A. mindig azt mondja hogy próbáljak meg beszélni velük de nincs kedvem. Nincs mert már előre tudom hogy mit mondanának...hogy az én hibám...én tehetek róla...nem voltam itthon...hogy zárkózott vagyok. És ehhez nincs kedvem. Nem lenne igazuk...amíg én próbálkoztam addig érdekeltem őket most hogy nem próbálkozom érdekes...már én sem létezem. Így általában egyedül filmezek...magammal. Nagy élmény. Mindig csak a sírás fog el...még az Éhezők viadalától is. Mert mindig eszembe jut hogy vajon engem mikor talál meg az a valaki akivel együtt öregszünk meg...akiért bármire képes lennék...mint Katniss Peeta-ért vagy Gale-ért...most úgy érzem soha. Egyedül fogom leélni az életem és ha mázlim van nem fog túl sokáig tartani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.