Sziasztok!

Nem tudom ma reggel amikor felkeltem mi fájt jobban a testem vagy a szívem....mostanában újra intenzívebben érzem a bal oldalam :( A mai nap viszont inkább az aggasztott hogy a jobb oldalamon a bordaívem alatt(pont mint az ellentétes oldalon a lépemnél) fáj...de valami kegyetlen módon. Majd ahogy jött egyszer csak tova is szállt. Még nem épültem fel teljesen a csúnya náthámból...és kicsit a remény is kezd elhagyni hogy fogok. Még mindig megvan a köhögésem ami hol csúnya hol nem, de a lényegen akkor sem változtat hogy van.Azt hiszem amikor haza megyek meg kell mutatnom egy orvosnak...de van még 2 hónapom...na jó egy kicsit több hogy esetleg kiheverjem :) Bár remélem találok melót és akkor utána mindjárt vissza is jöhetek. Nem is tudom valahogy jó itt...amikor ide utazásom előtt megvettem a jegyet nagyon izgatott voltam és a szívem hevesen vert....nagyon vártam azt a napot...most viszont hiába vettem meg a jegyet. Egyáltalán nem várom...persze hogy láthatom a családom és barátaim azt igen...de majd meglátjuk messze van még:).

És hogy miért volt nehéz ma a szívem...igazából e nap miatt már egy ideje nehéz. De a mai különösen. Ma egy éve hogy elhagytál minket drága Ákos. És még engem is meglepett a érzés mennyire is hiányzol. Egész nyáron az eszemben voltál és az elmúlt egy évben folyamatosan. Hihetetlen hogy elrepült egy év....és még mindig nem tudom elhinni hogy pont egy éve ezen a napon telefonon értesítettek arról hogy te már nem vagy. Szörnyen hiányoztál júniusban amikor a nyár hivatalos első hétvégéjén megrendezzük a Mohács Kupát ami idén elmaradt. Hiányzik hogy nem hallom többet felhőtlen kacajodat(Istenem milyen jó ízűeket tudtál nevetni), hogy nem hallgathatom jóindulatú heccelődésed ami mindig vicces volt és jól esett...hogy nem utazunk többet úgy egy kocsiban hogy mindenki ölében ül valaki és a csomagtartó is emberekkel van tele:). Mégis csak a legjobb poénok(mint ami a válogatottban vált szálló igévé hogy"úgy vánszorogtok a pályán mint két terhes mosónő!") és boldog pillanatok jutnak eszembe rólad...és továbbra is így emlékszek rád Drága Ákos!:)