Sziasztok !

A karácsony előtti 2 és fél hetem iszonyat pocsék volt....mint amikor érzed hogy sosem fogsz a végére érni és ha a nap 48 órából állna se lenne elég időd. A papír munkákat végeztem a hivatalokban. Több órás sorban állás/ülés és várakozás. Ostoba kérdések és egy rakat papír kitöltése. NAV, banki papírok, pénz váltás, posta és ezek még mind mind csak a jéghegy csúcsa. Ezen kívül...kontroll, orvos, urológia és még sorolhatnám. Azt sem tudom az ajándékok bevásárlásával hogy sikerült végeznem. Iszonyat macera. De végre vége.Zs. is közben játszotta megint a megsértődöttet mert keveset beszéltünk hiába mondtam neki hogy mindenki mással is ugyan ez volt mert sajnos a hivatalok és a dokik minden időmet lefoglalták...nem értette és csak dúlt fúlt mint egy ovis. Őszintén szólva bevallom néha nem nagyon tudom hova tenni azt a kapcsolatot ami kötünk van.Néha nem tudom eldönteni hogy ő is azért barátkozik velem mert esetleg még mindig szeret csak magának is fél bevallani vagy nagyon ragaszkodik hozzám esetleg tényleg tudja a helyén kezelni a dolgot és csak haver...nem tudom...nehéz ügy.

Eljött a karácsony. Nagyon vártam mivel a tavalyi karácsonyon nem volt teljes a család. De idén mindenki itt volt :). Illetve itthon. Kicsit meg is lepődtem magamon milyen jól viseltem hogy az ünnepek előtti napokban vettem meg és csomagoltam be az ajándékokat :). De mindenki kapott valamit és az arcokból leolvasva örültek neki :).

A baj csak az hogy sajnos a sors megadományozott egy olyan ajándékkal amire ha azt mondom hogy nem voltam felkészülve nagyon finoman fogalmazok.Soha nem gondoltam volna hogy azok után ami nyáron történt (lásd: Esküvő...címke alatt korábban a blogban) újra hallok A. felől. December 23.-án amikor megnéztem az üzeneteimet szinte teljesen megsemmisültem amikor láttam az üzenetet tőle. Egy szó Hi....és voltam akkora marha hogy válaszoljak. Kiderült hogy Pécsen van. Erre az információra sokkot kaptam. A beszélgetésben hideg, tartózkodó, jól megfontolt és flegma voltam. Dühös voltam és vagyok is rá a ami napig. Miden áron látni akart amibe természetesen nem egyeztem bele annak ellenére hogy baromira bökte a csőrömet hogy mi lehet az amit csak személyesen mondhat el és ami miatt mindenképp találkozni akart velem. A választ gyorsan megkaptam, még aznap este. A kutyákkal indultam sétálni amikor a bejárati ajtón kilépve megpillantottam. Ott várt rám hogy mindenképp látni akart. Hihetetlen düh öntötte el az agyamat hogy még a kérésemet sem tudja tiszteletben tartani. Megengedtem hogy amíg megsétáltatom a kutyákat elmondja amit akar. Kár volt. Azok után amit nyáron a fejemhez vágott hogy ha bárki kérdezi Ő letagadja még azt is hogy ismer ...ezek után ez az ember itt áll előttem és részletesen ecseteli mennyire szeret még mindig hogy mennyire hiányzom neki és hogy csak miattam és értem utazott ide erre a 10-15 napra. Kérlelt egy újabb esélyért hogy bocsássak meg. Jólesett...Úr Isten piszkosul jól esett hallani amiket elmondott, kb.10 percig amikor eszembe jutott hogy mit tett velem miért is váltunk szét és hogy mit művelt nyáron. Mindenre csak a nem volt a válaszom. nem tudok benne egy pillanatig sem megbízni. Így is azóta és a beszélgetés alatt is csak az jár(t) a fejemben hogy vajon tényleg csak miattam jött vagy még egy két másik csajt is meglátogat ha már itt van. Arról nem is beszélve hogy Ő most már Houstonban én pedig Cipruson dolgozom...túl nagy távolság és a bizalom teljes hiánya....lehetetlen. Mire vissza értünk rájött (legalább is remélem) hogy nincs esélye. Megállt előttem. Letérdelt és újra megkérte a kezem. Azonnal rávágtam hogy NEM majd hagytam hogy becsukódjon mögöttem az ajtó. Először is ezt kellett volna mondanom. Alig vártam hogy elérjem az első emeletet hogy végre kiengedhessem azt a sírást ami azóta környékezett hogy megláttam. Hiába csak 1 órára találkoztunk mérhetetlen fájdalmat okozott. És mégis annyi kérdés motoszkál tőle a fejemben: Miért? Miért most? Minek? Miért nem engedi hogy tovább lépjek? Miért nem tud elengedni? Tényleg csak miattam jött? Mégis mit várt?  És pofon ütöttek az emlékek. Nincs szükségem újra olyan lelki állapotra amibe taszított és hogy újra minden nap görcs legyen a gyomromba, hogy vajon merre jár,kivel  és hogyan ver át a palánkon. Nincs szükségem olyan emberre aki nem tisztel, akinek csak egy játékszer vagyok és kihasználja azt a tudatot hogy szeretem és még vissza is él vele. Nem! Elég volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.