Sziasztok!

Úgy tűnik boldogságom csupán tiszavirág életű volt. Sejtettem hogy valami baj van amikor a héten nem keresett. Tegnap sikerült végre beszélnem F-el. Elmondta hogy egy másik lányt választott. Legalább tőle tudtam meg de sajnos ettől még nem lesz kevésbé elviselhetetlen.Nem értem...akkor mire volt jó a December 30.-a? És az utána következő szombat? Mi a baj velem? Miért nem engem akar? Miért nem vagyok elég jó? Sejtettem hogy nem vagyok elég....de amikor a szemébe néztem és bókolt...amikor az sms-eket írta én azt hittem azért mert Ő is kedvel és Ő is akart tőlem valamit. Ezek szerint ez oly távol áll az igazságtól. Hihetetlen. Pedig éreztem....úgy éreztem hogy Ő az akire eddig vártam. Miért nem vagyok elég jó? Soha senkinek sem vagyok elég jó. Ő végre más volt mint a többiek akikkel eddig kavartam. Ritka pocsékul indul ez az év: olyan embereket veszítettem el akikről azt hittem a barátaim aztán mégis cserben hagytak, aztán a hatalmas veszekedés A.-val, és most F.-et is elveszítem. Túl sok ez alig másfél hét leforgása alatt. Elviselhetetlen a fájdalom. Nem kavartunk olyan sok ideje de ez a kis idő is elég volt ahhoz hogy beleszeressek...és most. Semmi más nem marad csak a fájdalom...iszonyatos zsibbasztó fájdalom. Csak Brigi miatt nem teszek kárt magamba...most Ő tartja bennem a lelket. Pedig oly könnyű lenne...csak egy pár vágás...hogy érezzem tényleg élek. Hol rontottam el? Mi a baj velem? A következő szavak tökéletesen jellemeznek: magányos, egyedül, összetörve, csalódott, elveszve. Kiskoromba mindig úgy képzeltem hogy ennyi idős koromra már férjnél leszek...ehhez képest. Még egy pasit sem tudok megtartani. Tényleg azt hittem hogy Ő más. Előzékeny, kedves, jó humorú, pörgős, szenvedélyes, nem is beszélve hogy szép magas gyönyörű a mosolya és a szeme...az már csak extra hogy gyönyörűen ki van gyúrva....mire másra vágyhattam volna még? És megint csak azzal kell szembesülnöm hogy nem vagyok elég jó. Ha most a jövőmre tekintek azt látom se férjem se gyerekem. Magányosan élem napjaim egy kutyával. Miért vagyok erre kárhoztatva? Hogy egy pillanatig az enyém az akiről eszembe se jutna hogy az enyém is lehet...és mégis az enyém. Aztán egy pillanat alatt elveszítem. Borzasztó érzés a hiánya. Nem hiába...családon kívül: NEM SZABAD SZERETNI!!!

(a képen F. van, az a tökéletes valaki akihez hasonlót soha többé nem fogok találni)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.