Sziasztok!

Úgy tűnt egész jól fog alakulni azért a hétnek a vége....pénteken állásinterjún voltam ahol annyira szimpatikus voltam hogy azt mondta a főnök hogy jövő hétre már be is osztana 3 napra. Azután szemüvegnézőbe indultam a szakadó esőben. Sétálás közbe belefutottam J.-be. Kellemes meglepetés volt. Szeretek a társaságában lenni, még úgy is hogy eléggé tartózkodó. Majd haza felé felugrottam a nagyiékhoz...jól elbeszélgettünk...főleg hogy mennyire semmire kellő az öcsém. Ők megértenek vele kapcsolatban. Jól eltelt a nap mert elfoglaltam magam így nem voltam éhes sem a 3. FAST napon. Amikor haza értem meglepődve láttam hogy az öcskös elmosogatott (mert anya megkérte)....és érdekes módon amikor hazajött anya is apa is megköszönte neki. Nekem sosem köszönik meg...ha én csinálom ezek szerint az olyan természetes. Mindegy már lassan kezdem megszokni.

Aztán eljött a szombat. Nagyon nagyon vártam mert meghívtak a szokásos éves Calamites kupára a Tiborcba. Vágytam a régi arcokra és hogy hosszú idő után végre jól érezzem magam. Reggel az első utam mindjárt a boltba vezetett gyümölcsléért és ásványvízért. Majd indulás fel a hegyre. Mindenki örült nekem. A vízikosarasok meg pláne. Olyan jó volt újra látni őket :). És persze a sok ismerőst. Már ezért megérte...aztán amikor megfordultam mit gondoltok ki állt mögöttem és köszönt rám csicsergős jó kedvvel? Nem más mint F.. Annyira meglepődtem hogy szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Nagyon megörültem neki. Egyből úgy éreztem hogy a szívem mindjárt kiszakad a mellkasomból. Kicsit beszélgettünk...nagyon közvetlen volt és szemtelenül flörtölt velem amit nem nagyon tudtam hova tenni. De kisvártatva jelenésem volt az edzői padon így útjaink egy időre szétváltak...egyszerre volt csodálatos és iszonyatos hogy egész nap beszéltünk és rötyögtünk....majd a meccsek után eljött a szokásos vacsora ahova természetesen szintén hivatalos voltam...megkönnyítette a nem evést hogy olyan hányingerem lett hogy a vizet amit megittam is alig tudtam bent tartani. A fiúk is egyfolytában kérdezgettek hogy biztos nem akarok enni? meg biztos nem vagyok éhes? Kedves volt tőlük mert láttam az arcukon egy enyhe aggódást ami jól esett. Tény ami tény már a 4. FAST napom volt úgy hogy azért már szépen meglátszott rajtam. A desszertemet is oda adtam valakinek és próbáltam lent tartani azt a három 2dl-es ásványvizet amit a hányingeremre ittam. Nagyon büszke vagyok magamra hogy megálltam hogy ne egyek amikor körülöttem mindenki falt és mindent belengett a kaja illata. Napközben a szendvicseké este a rántott húsé. Megláttam hogy F. még mindig itt van és majszol. Amikor egyedül maradt az asztalánál (mert a csapata haza ment) átültem hozzá. Beszélgettünk, nevettünk, flörtöltünk. Majd elindultunk haza mert este a Tominak a szülinapjára voltunk hivatalosak...amíg sétáltunk egész komoly témák is szóba kerültek aminek örültem. Úgy váltunk el az útelágazásnál hogy nemsokára találkozunk. Gyorsan hazasiettem letusoltam, felvettem az estére kikészített ruhámat és már indultam is. Előbb érkeztem mint ő, és baromi izgatott voltam. Már csak azért is mert újra a közelembe van. Jól éreztük magunkat a srácokkal és F.-el is. Meghívott egy-két italra és továbbra is szédületes tempóban flörtölt velem, ami nagyon tetszett. Az alapozó helyről kisvártatva elindultunk Est-be. Mindenkinek beköltözött a bugee a lábába. Vártam az alkalmat hogy esetleg újra megtörténjen a December 30.-ai. Pedig a fél karomat oda adtam volna egyetlen csókjáért is. Az este folyamán nagy nehezen kinyögte hogy összejött a csajjal akiért ejtett engem és nagyon szívesen megcsókolna de itt van a barátnőjének az egyik kémje így jól kell viselkednie, majd megsimította az arcom és eltűnt a tömegben. Legszívesebben sírva fakadtam volna ott ahol vagyok de nem tettem. Továbbra is úgy kellett tennem mintha minden rendbe lenne és élvezném a bulit. Egy ideig még néztem a táncoló ember tömeget ahogy élvezik a zenét és boldogok, majd meguntam és elindultam haza. Kint az orrom előtt elment az utolsó szabad taxi...és persze szakadt a hó. Arra vágytam hogy a következő taxi ami jön halálra gázoljon. Majd ekkor odalépett hozzám F. . Ő is épp indult haza és megkérdezte hogy mi lenne ha együtt mennénk. Nem kellett sokáig várnunk és már jött is egy alkalmas jármű. Beszálltunk. Szokásához híven mellém ült be a hátsó ülésre. Hazáig végig nevettünk az együtt töltött vicces story-kon. Majd két puszit nyomott az arcomra és eltűnt az éjszaka sötétjében. Nem bírtam tovább ezt a játékot és megírtam neki hogy árulja el mit csinálok rosszul mert én már nem értem...azt hogy flörtöl, megölel, és néha szabályosan érzem hogy a szemével vetkőztet...majd mégis a másikhoz megy haza. Azt írta válaszul hogy ő nem szeretne ennél többet...és hogy azért nem mert nem érzi a "szikrát". Ezt meg én nem értem...csak úgy vibrál köztünk a levegő...és ezt nem én találtam ki (bár én is érzem) hanem mások hívták fel rá a figyelmem. Amikor lefeküdtem azt kívántam bár sose ébrednék fel újra, elmorzsoltam csendben pár könnycseppet...összetört szívem sikolyait. Majd elaludtam.

Vasárnap telefonhívásra ébredtem...élt bennem a remény hogy hátha Ő az...hátha mégis én kellek neki. De nem...a leendő főnököm hívott. Visszamondta az állásajánlatot mert nekik mégis inkább hosszútávra kell valaki. És még ebédelnem is kellett. Amilyen szépen indult ez a hétvége úgy vált egyik pillanatról a másikra igazi rémálommá. Se meló, se F., itthon a helyzet ugyan olyan pocsék ....tényleg semmire sem vagyok jó csak arra hogy lassan és csendben meghaljak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.