Sziasztok!

Csak úgy rohannak a napok...és a hónapok. Már Októbert írunk...és lassan vége a szezonnak. Bevallom várom is meg nem is :(. De kezdem inkább az elején. Hát azt hittem megtaláltam a tökéletes partnert egy laza szex kapcsolthoz Alex személyében...és ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Pedig bevallom szépen indult. Megfogott: a szép mosolya, a humora, hogy bókol...és hogy jókat nevetünk. De ez mára mind elmúlt. Megváltozott. Vagy csak kimutatta a foga fehérjét...nem tudom. Alapból nem szeretem ha a párkapcsolatomba kiszolgáltatott és alárendelt helyzetbe kerülök (mint egy utolsó rabszolga)...a munka az más azt hagyjuk is. Hát Alex ilyen szerepet szánt nekem az életében...magyarul ha Ő dugni akar azonnal vágjam puccba magam de ha én szeretnék vele együtt lenni az lehetetlen. Rendben csak a szex miatt találkozgattunk de azt azért egy szeretőtől is el lehet várni úgy érzem hogy ember számba vegyen ne pedig egy utolsó (szex)rabszolgának aki úgy ugrál ahogy Ő fütyül....és ehhez a személyiséghez megfűszerezve némi nagyképűséggel és túlzott önbizalommal már nem elég hogy jól néz ki. Úgy döntöttem megszabadulok tőle. Nincs szükségem egy olyan emberre aki a földbe tiporja az önbecsülésem most hogy már megkapott és folyamatosan azt érzékelteti velem hogy igen is vele szemben alárendelt szerepben vagyok. Nem kell! Bár bevallom kicsit tartok a holnaptól és az elkövetkezendő időtől ugyanis ezt vele még nem közöltem és hát elég erős személyiség...nagyon finoman fogalmazok ha azt mondom hogy szeret irányítani...és most tényleg nagyon finoman fogalmaztam! Nem tudom hogy fog reagálni hiszen ezt a dolgot most nem Ő irányítja. Még élénken él bennem az emlék amikor egy ugyan ilyen típusú exemmel közöltem hogy vége...és utána Ő bántott...nem csak lelkileg fizikálisan is:'(. Emlékszem a rettegésre, az állandó félelemre, hogy sokat sírtam...senkinek nem kívánom és nagyon sokáig tartott mire sikerült eleget felejtenem és mire ki tudtam abból a kapcsolatból mászni :(. És most hogy látom Alexnek is ilyen erős az egyénisége és az egója félek hogy megint én húzom a rövidebbet...de remélem ezúttal más lesz. Azért egy kicsit tartok tőle...

Voltam az Adri meccsén a napokban...és ismét rájöttem mennyire hiányzik a játék és a labda. Nagyon érzem hogy újra játszanék. Megpróbálom kiküldetni a kosaras cipőm és a cuccaim anyuékkal. Remélem sikerül. Azt érzem...illetve a szívem azt súgja hogy itt kéne maradnom a télre és játszanom edzésre járnom és kondizni. És bárcsak sikerülne....de ez újabb nehézségeket vet fel. Miből fogom finanszírozni? Hol fogok lakni? Mert noha van annyi félre tett pénzem hogy ki tudnám fizetni a jelenlegi szállásom és számláit még a kondit is de azt hiszem nem maradna túl sok pénzem kajára...bár lehet az amúgy sem nagy baj. Viszont ez még közel sem jelenti azt hogy Esztiék meg is engednék hogy itt lakjak....viszont ha nem itt akkor hol? Még van időm ezen tűnődni de már nincs túl sok...

És ismét azt érzem hogy nem jutottam az egyről a kettőre...hogy mintha egy helyben toporognék...talán fejlődtem de ezt még egyenlőre nagyon minimálisan érzem...és újra kezd körbe zárni a magány...úgy látszik hosszú ideig leszünk cimborák....:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.