Sziasztok!

Szóval ott hagytam abba hogy új kihívásba kezdtem mind a testem mind az életemmel kapcsolatban:).

Amellett hogy elkezdtem a csapattal dolgozni egyre többet lógtam együtt Ropival és Csabival...ami nagyon jól esett...hirtelen lett két nagytesóm is amit nagyon élveztem és élvezek. Mini golfoztunk együtt vagy csak úgy lógtunk, elmentünk bulizni vagy kajálni...vagy együtt csináltuk a street workoutot  Nevko csöveknél. Volt olyan hétvége hogy péntek este elmentünk bulizni ott aludtunk a Ropinál, másnap megkajáltunk és mentünk edzeni vagy futni este pedig megint mászkáltunk. Az utolsó estém is nagyban megkönnyítették. Mielőtt ide utazom Ciprusra vagy mielőtt innen haza utaznék előtte egy héttel mindig elkezdek izgulni, noha nem igazán tudom miért. Valószínűleg mert elég nagy változás azért mégis csak fél évekre utazom és kicsit mindig félek előtte. Az utazás előtti egy-két nap a legrosszabb mert olyankor búcsúzom el a családtól és a barátoktól. Tavaly a kutyám volt a legnehezebb otthon hagyni...bőgtem mint egy gyerek amikor az én utazás és kocsifóbiás kiskutyám magától beugrott a transzfer kocsiba hogy akkor ő most jön velem. Idén a nagyiékat volt a legnehezebb otthon hagyni. Nagyon sírtam persze csak miután eljöttem tőlük...nem szerettem volna hogy sírni lássanak. Azóta is ha csak tehetem minden szabadnapomon felhívom őket hogy jól vannak-e. Nagyon hiányoznak!

Az utolsó napomon délután megérkeztek anyuék Békéscsabáról, én elköszöntem tőlük majd a nagyiéktól is...és a fiúk (Ropi,Csabi) úgy gondolták mégiscsak jókedvűen kéne elmennem így elvittek vacsizi a Replaybe. Jót beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Nagyon jól éreztem magam....azért értük is kicsordult a könnyem amikor elgördült a kocsi a házunk elöl. És igazuk volt....nem gondoltam arra a rossz érzésre ami utazás előtt szokott elfogni és másnap könnyedén szálltam be a kocsiba ami a reptérig vitt.

Egy estét Thesszalónikiben kellett aludnom mert nincs közvetlen aznap csatlakozásom Ciprusra. Mit mondjak....tetszett a szobám és nagyon jó wifit tudtam fogni:). Reggelire annyit lehetett enni amennyi jól esett és igen finom croasanokat sütöttek, jó volt nutellával. Majd megérkeztem pontosan ugyan azon a napon csak egy évvel később mint tavaly...május 13.-án Ciprusra. Azóta itt tengetem a napjaim amikről szintén szép lassan leírom a kis beszámolómat:) . Addig is itt egy kép rólam amit egy hete raktam fel Facebookra és kaptam érte hideg és meleget is....minden esetre nekem nagyon tetszik továbbra is :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.