Sziasztok!

Régen jelentkeztem, de bevallom kicsit el voltam foglalva. Heti 6 edzés van plusz az amerikai foci úgyhogy unatkozni nem unatkozom.

A saját edzéseimmel jól haladok...a derekam 9 centivel lett vékonyabb és 8 centivel a csípőm. Tényleg lassan kezd meglátszani. Tegnap a nagyiéknál voltunk Húsvétozni és az unokatesómék és a nagybátyám is megjegyezte hogy fogytam és milyen jól nézek ki. Lassan visszakapom a kockáimat a hasamon...az első kettő már rendesen megvan és  következő kettő is látszik már. Az étrend még mindig nem könnyű, és sajnos az elmúlt héten ismét beteg is voltam. De most nem hagytam abba az edzést alatta és szerintem nagyon jól tettem. MIA és ANA még mindig szerves részei az életemnek...volt hogy elcsábultam és olyan kaját tömtem magamba amit nem lett volna szabad, de Mia segített. Sajnos még mindig többször találkozom velük mint kellene. Ana-val kevesebbet mert a kemény edzés mellett nem bírok 2-3 fast napnál többet...egyszerűen a 3. napon már elájulok. De a 2 gond nélkül megy ha éppen rám tör az érzés hogy "Úr Isten már megint ettem" (még akkor is ha csak egészséges kalóriaszegény kaját is). Talán majd egyszer elmúlik...talán.

Közben én is edzéseket tartok egy amerikai focijátékosnak...főleg futóedzéseket de néha bekapcsolódok a kondiba és a technikai részébe is. Ezzel kapcsolatban úgy történt a dolog hogy lementem egy fociedzésre, ahol aztán beszélgetni kezdtem az edzőkkel és annyira tetszettek nekik az észrevételeim hogy megkértek legyek állandó tagja az edzői stábnak. Nagyon megtisztelő érzés, és rendkívül jól érzem magam ebben a közegben. Kiderült hogy nem csak a védelemnél tudják a hasznomat venni. Ugyan is  nagyon jól passzolok szép technikával így ebből meglátjuk még mi sül ki, még akár az irányítóknak is besegíthetek. És legalább nem kell attól féltem hogy összetöröm az egyik játékost mert itt mindenki sokkal erősebb nálam...de legalább kiüvöltözhetem magam :).

Úgyhogy nem panaszkodom eléggé lefoglalom most magam. Buliba is letévedek bár ritkán. F.-el próbáltam megbeszélni a dolgot...és úgy tűnik sikerült...végre. Nem értettem miért van az hogy nem akar tőlem semmit miközben buliban mindig szemmel tart. Barátként fontos vagyok neki...mint egy hugi :). Ezért tartott szemmel, hogy mint egy jó bátyus vigyázzon rám. És ezzel hogy ezt meg tudtuk beszélni azt hiszem könnyebb lett. Már nem gondolok rá annyit és nem érzek mérhetetlen nagy vágyat hogy megszerezzem. Lehet eddig is csak azért vonzott ennyire mert nem lehetett az enyém. Ki tudja. Most viszont hogy csak haverok vagyunk sokkal jobb...újra többet beszélünk és most már nem értem félre, ami nagy megkönnyebbülés higgyétek el.

De nem fogok hazudni az élet ettől még nem könnyebb. Sokszor vagyok magányos. Érzem hogy hiányzik valaki. Valaki aki hazavár és kedveskedik nekem...aki esténként átölel. De még nem találtam meg...még nem találtam meg azt aki a másik felem lesz életem végéig. Remélem valahol létezik és majd valahogy rám talál!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.