Sziasztok!

Bemutatom az új életcélom...addig fogok dolgozni magamon amíg nem így fogok kinézni :) Észre vettem hogy a srácok sokkal inkább felfigyelnek rám ha vékony vagyok...már most is eszelősen nagy a különbség az egy évvel ezelőtti önmagamhoz képest :) Flörtölnek velem...udvarolnak...és minden második pasi :) Bevallom halálosan tetszik :D De kinek ne tetszene a dolog...Hihetetlen érzés semmihez sem fogható Be kell vezetnem némi mozgást az életembe...és ha tudom tartani a minimális kaját a mozgással akkor nem hiszem hogy sokáig tartana. Szerintem a nyárra már kész is leszek

Sziasztok!

Mostanába kicsit magam alatt vagyok :(. Nem elég hogy a Zolival szétmentünk a múlt hét csütörtökön még ki is rúgtak...úgy érzem minden ellenem van:(. Most nem tudom merre induljak: 1. tegyem le a jogosítványt és keressek melót itthon vagy 2. feküdjek rá az angol tanulásra és menjek ki Ciprusra??? Nagy a dilemma...lehet a 2. verzióra jobban hajlok... már két éve tervezem hogy kimegyek de még egyszer sem határoztam igazán el magam. Talán ez az esély kellett ahhoz hogy elinduljak.

Nehéz a szívem...olyan érzések kavarognak bennem amiknek már nem lenne szabad...nem értem miért??? :( És fogalmam sincs most mitől kerültek újra a felszínre. Inkább elfelejteném...mert nagyon fáj...és noha az érzés olyan mint rég...teljesen mégsem. Hisz tudom sehova nem vezetne ez a kapcsolat. Így várok....várok amíg eljön az én időm...mert hiszem hogy eljön!

A kép amit posztolok a délutáni alkotásom...nekem nagyon tetszik!

Nem értem...hogy nem érti meg hogy ezzel a viselkedésével még messzebb taszít mint amit elszeretne érni :( Szerintem annyira gyerekes dolog hogy sajnáltatja magát mintha mindenről csak én tehetnék és Ő semmit nem vétett ellenem/ellenünk :(.

Nehezen viselem. Bár nem is tudom egy ilyen dolgot hogy lehetne könnyen kezelni....

Most mindennél jobban vágyom egy csókra....még sosem vágytam rá ennyire...egy forró szenvedélyes csókra ami felperzsel mint nyáron az erdőt a bozót tűz! Elepedek érte!

Hát igen...a dolgok megváltoztak :( és nem pozitív irányba. Zolival szombat óta nem alkotunk egy párt. Sok volt. Nem kaptam már levegőt ebben a kapcsolatban....mindig ott volt a munkahelyemen,edzésen,szabadnapomon. Nem működhet úgy egy kapcsolat hogy ha nincs meg a bizalom. Nem értettem sose miért kellett neki még egy vagy x ember megerősítése abban amit érzek amit mutatok amit teszek :( . Az érzéseim nem mozdultak el a 4 hónappal ezelőtti beszélgetésünk óta a nagyon kedvellek és a szeretlek közül. Szerintem ha nincs szerelem akkor nincs értelme folytatni azzal hogy "hátha megváltozik". Leültem vele és megbeszéltem vagy próbáltam. Levettem facebook-ról hogy kapcsolatban...erre rám írnak a barátai nem feltétlenül kedves üzeneteket...meg sajnáltatja magát :( Nem érzem fair-nek a dolgot...nem tudom mire számítottam. Ott éreztem hogy bibi lesz amikor elolvastam a 7 és fél oldalas levelet amit nálam hagyott: "Nem tudok megváltozni!". Nos ez a mondat mindent elmond...szerintem olyan nincs hogy nem tudok olyan van hogy nem akarok.

Úgy tesz mintha ahogy ő fogalmaz "kidobtam" volna...pedig értelmes emberek módjára leültem vele beszélni...ilyen kiírásokkal találkozok a neten. Részemről az számít ennek ha sms-ben telefonon vagy a neten szakítok vele. Ezért nem értem miért kell mártírkodnia??? :( Azt hiszi nekem olyan könnyű volt meghoznom ezt a döntést??- Hát nem ! De úgy gondolom az ember legalább önmagával szemben legyen őszinte ha mással nem is...és úgy éreztem nem tudok többet hazudni magamnak :( Majd talál egy olyan lányt aki szívből szereti és ő is viszont...akivel boldog lehet igazán akár élete végéig...Biztos nagy szörnyeteg lehetek hogy ezt kívánom neki :(.

Lassan telnek a munkanapok....furcsán is keltem fel ma :(...nem tudom mihez hasonlít az érzés amit ma érzek...talán arra leginkább mint amikor otthon hagysz valamit amikor elutazol nyaralni és érzed hogy elfelejtettél valamit...mintha valami hiányozna...nem tudom pontosan még hogy mi az de egyszer majd biztos rájövök.

Sziasztok!

Újévi fogadalmaim:

- Lefogyok 75 kg-ra

- Magamhoz és a családomhoz mindig őszinte leszek

- Minél több álmomat megpróbálom valóra váltani

- Leteszem a jogsit

- Veszek egy Iphonet vagy egy Samsunk Galaxy S III-at

- Olyan munkát szerzek amit élvezek :)

- Többet foglalkozok a Zoknival (L)

- Veszek egy laptopot :P

- És talán...mondom talán elköltözöm otthonról saját lakásba

Egyenlőre azt hiszem ennyi...de ha valmi még eszembe jut azt kiírom nektek :)

Hát igen...fájdalmas dolog újra neki menni ugyan annak a falnak aminek már korábban Miért követem el újra azokat a hibákat Bűn reménykedni és remélni???? Bűn hinni???? Ezek szerint az . Azt hittem minden rendben, azt hittem ő más...azt HITTEM Ő MEGÉRT ENGEM....November csodálatos hónap volt. Bár ha amit most tudok már akkor is tudtam volna azt hiszem nem érezném magam egy rossz lemeznek ami csak egy számot tud játszani mert a többi része törött Nem baj majd legközelebb okosabb leszek....pffff....jah....persze Hányszor mondtam már ezt magamnak...Úr Isten hányszor...és mégsem tanultam a múlt hibáiból! Nem értem, de hisz annyira pörgött...egész Novemberben...és sajnos egy idő után már én is vele pörögtem. Hinni akarta...hinni hogy ő tényleg más. Lehet hogy így van viszont akkor én működöm rosszul. Nem is értem hogy gondolhattam Olyan az érzés mintha a fejemre lenne tetoválva hogy "az örök eljegyezhetetlen" vagy a "nem feleség jelölt" felirat. Rémes érzés rég nem éreztem így és reméltem soha többé nem kell így éreznem. És tessék újra és újra neki megyek a falnak...mintha direkt csinálnám...ezt vonzom be És a poén az hogy megint én érzem magam rosszul...hogy a sok célozgatás kérdezgetés hírverés után.... Úr Isten...gondolni mertem arra hogy majd Decemberben megkéri a kezem. Annyira tudhattam volna hogy az túl szép lenne ahhoz hogy igaz legyen....mint mindig És egy szempontból igaza van az édesapámnak....ezek után én sem örülnék neki ha még Decemberben megkérne....tudjátok miért nem??? Mert az azt mutatná hogy tessék itt van ezt akartad nem??? Hogy csak azért teszi hogy befogjam a számat...kierőszakolni sem akarom...nem vágyom rá...így nem! Ha magától nem tudja eldönteni hogy mikor és hol....akkor én sem tudom Én úgy vagyok vele hogy érzem....nem tudok mást mondani minthogy érzem kinek mondanék igent...de ahogy látom ez sem most lesz Csak akkor tényleg minek kellett ekkora felhajtás...miért beszélt a barátaimmal??? Miért mondta el az ő barátainak??? Azt mondja információ szerzés céljából....de kérdem én miért most??? Ha az eljegyzést hónapokkal későbbre tervezi...minek elújságolni a barátoknak hogy meg akarja kérni a kezem ha az még hónapokra sőt ki tudja lehet hogy évekre van??? Nem ért volna rá akkor??? És megint én érzem szarul magam azt mondja rendbe akarja hozni a vállalkozását...rendben...de akkor azon dolgoznia is kéne...én pedig megint csak várok és várok...és mire feleszmélek rájövök hogy megint két-két és fél évet csak vártam...hát igen...nem tudom meddig és mennyit bírok még elviselni...csak én látom úgy hogy ez egy olyan dolog ami abból áll hogy én szeretem őt ő is szeret engem...mi kell ennél több??? Legszívesebben kiállnék egy sziklára és egész nap csak üvöltenék...ezek után azt hiszem...csak akkor hagyom hogy egyáltalán érdekeljen a dolog ha az illető ott térdel az orrom előtt És a szép az hogy mindezek tetejében még jó hogy nem "az én hibám" mert túl koránra gondoltam ezt a dolgot Én vagyok még mindig az a naiv kislány aki azt hiszi érdemes a "boldogan amíg meg nem...." befejezésre és újra és újra rájön hogy mégsem És mindezek ellenére úgy érzem mégis hinnem kell hogy van olyan ember a földön aki pont ugyan úgy érez ezzel kapcsolatban mint én…erről szólna az élet várakozásról??? Mindenki vár valamire…de kérdem én…mire várunk???

Sziasztok!

Hát igen...az ember kedves akar lenni erre még bele is rúgnak . Miért baj az ha az ember régi kapcsolatot akar felfrissíteni...erre mindjárt elindul a találgatás hogy akkor biztos valami hátsó szándéka van! Hát elárulom nincs! Semmi! De úgy döntöttem többet nem is keresem azok társaságát akik bunkók voltak velem...felőlem fejen is állhatnak!

Válsunk inkább vidám témára mielőtt felhúzom magam olyan emberek miatt akikért egyáltalán nem éri meg még azt se hogy ingerült legyek! Keddi munkanapom legjobb élményének csak azt a két időpontot tudom megnevezni amikor bejőtt hozzám a munkába a barátnőm és egy nagyon jót beszélgettünk A másikat pedig annak amikor a párommal beszélgettem facebookon... A témánk a lánykérés volt...majd elgondolkodtam a dolgon hogy ha most elém állna a nagy kérdéssel vajon mi lenne rá a válaszom?....Eddig úgy voltam vele hogy nem is tudom...de aztán mélyebbre ástam és rájöttem hogy....

...nagyon nagy örömmel mondanék neki igent mert miért ne...szerelmesek vagyunk, boldogok és olyan alkalom amikor minden tökéletes úgy se lesz. De így lesz a tökéletlen pillanatban valami tökéletes jól érzem magam vele a problémákat meg tudjuk oldani és jókat nevetünk...mi kell ennél több???

Sziasztok!

Rég találkoztunk de újra jelentkezem....Nem is tudom hirtelen mivel kezdjem Nos csütörtökön találkozom a Murphy's Pub tulajával és a szervezővel hogy pontosítsuk a munka feltételeket illetve a beosztást. Szeretnék legalább addig eljutni velük hogy legközelebb amikor találkozunk akkor már a szerződést írjam alá. Még nem tudom hogy fogom összehozni a kosárlabdával és hogy, hogy fogom bírni de remélem minden rendben lesz Mostanába nagyon váltakozik a hangulatom...bár általában most újra pörgök és buliznék ezerrel De olykor ott bújkál bennem egy olyan érzés hogy vágyom valami újra Nem is tudom hogy fogalmazzam meg...érdekes módon a párkapcsolatomban!...nem is tudom...vágyom....egy kis izgalomra Valami újra....valami szenvedélyesre....valami mindent elsöprőre ami fél méterrel a felszín felett tart...nem tudom miért kering bennem újra ez az érzés Pedig a Zolival köztünk minden rendben van....újra egy kis adrenalinra vágyom...forró és égető szenvedélyre! Nem tudom miért és hogy mit kezdjek vele...2-3 napja kerülget ez az érzés és valamiért még csak csillapodni sem akar...azt hiszem úgy is nevezhetném hogy forr a vérem valami után...valami után amit nem tudok pontosan megnevezni...egy érzés egy állapot....AMI MAGÁVAL RAGAD!!!!

Már eléggé rég jártam itt. Azóta minden megváltozott. MINDEN. Január 20.-án lett vége mindennek sajnos. Nem tudtam továbbra elviselni a magányt. Életem legnehezebb döntése volt hogy úgy döntöttem hazaköltözök véglegesen. Az a baj hogy nem tudom mi romlott el akkor másfél évvel ezelőtt de az ezek szerint nagyon elromlott. És nem fogom megtudni hogy én rontottam el valamit vagy talán Ő esetleg a körülmények. Bosszant ha arra gondolok hogy olyan mintha őt nem is borítaná ki az a tudat hogy vége...mosolyog. Nem értem. Hiányzik...piszkosul hiányzik. Nincs kihez odabújni...aki hazavár amikor végzek az edzésen. Kezd lassan oszlani a lila köd is és látom a jeleket amiket nem vettem észre amíg együtt voltunk. Amitől pocsék kedvem lesz. Néha teljesen úgy szűrődik le az egész hogy az elején még nagyon jó volt az első 1 évig...azután már csak hagyta hogy én szeressem...én úgy tudom a szerelemhez is két ember kell lehet hogy mindez nem így volt de nekem néha így jön le a helyzet. Egy hónapja a fél karomat is oda adtam volna hogy úgy nézzen rám mint amikor összejöttünk. Kár hogy ez már nem lehetséges. Csak nem értem hogy akkor minek áltatott hogy velem képzeli el a jövőt és hogy mennyire szeret ha ez mégsem így van. Úgy érzem magam mint egy naiv kislány aki azt hitte hogy akit szeret viszont szereti és kiderül hogy mégsem. Akkor miért kért meg arra hogy lakjak vele minek volt ez a sok cécó, mindent megtettem neki, de nem kaptam cserébe ugyan annyit vissza mint amit bele adtam. Azt hiszem ez neki így kényelmes volt. Nem tudom mit gondoljak nem tudom mit érezzek...teljesen összezavarodtam. Bárcsak ne fájna ez ennyire.