Hát igen...fájdalmas dolog újra neki menni ugyan annak a falnak aminek már korábban Miért követem el újra azokat a hibákat Bűn reménykedni és remélni???? Bűn hinni???? Ezek szerint az . Azt hittem minden rendben, azt hittem ő más...azt HITTEM Ő MEGÉRT ENGEM....November csodálatos hónap volt. Bár ha amit most tudok már akkor is tudtam volna azt hiszem nem érezném magam egy rossz lemeznek ami csak egy számot tud játszani mert a többi része törött Nem baj majd legközelebb okosabb leszek....pffff....jah....persze Hányszor mondtam már ezt magamnak...Úr Isten hányszor...és mégsem tanultam a múlt hibáiból! Nem értem, de hisz annyira pörgött...egész Novemberben...és sajnos egy idő után már én is vele pörögtem. Hinni akarta...hinni hogy ő tényleg más. Lehet hogy így van viszont akkor én működöm rosszul. Nem is értem hogy gondolhattam Olyan az érzés mintha a fejemre lenne tetoválva hogy "az örök eljegyezhetetlen" vagy a "nem feleség jelölt" felirat. Rémes érzés rég nem éreztem így és reméltem soha többé nem kell így éreznem. És tessék újra és újra neki megyek a falnak...mintha direkt csinálnám...ezt vonzom be És a poén az hogy megint én érzem magam rosszul...hogy a sok célozgatás kérdezgetés hírverés után.... Úr Isten...gondolni mertem arra hogy majd Decemberben megkéri a kezem. Annyira tudhattam volna hogy az túl szép lenne ahhoz hogy igaz legyen....mint mindig És egy szempontból igaza van az édesapámnak....ezek után én sem örülnék neki ha még Decemberben megkérne....tudjátok miért nem??? Mert az azt mutatná hogy tessék itt van ezt akartad nem??? Hogy csak azért teszi hogy befogjam a számat...kierőszakolni sem akarom...nem vágyom rá...így nem! Ha magától nem tudja eldönteni hogy mikor és hol....akkor én sem tudom Én úgy vagyok vele hogy érzem....nem tudok mást mondani minthogy érzem kinek mondanék igent...de ahogy látom ez sem most lesz Csak akkor tényleg minek kellett ekkora felhajtás...miért beszélt a barátaimmal??? Miért mondta el az ő barátainak??? Azt mondja információ szerzés céljából....de kérdem én miért most??? Ha az eljegyzést hónapokkal későbbre tervezi...minek elújságolni a barátoknak hogy meg akarja kérni a kezem ha az még hónapokra sőt ki tudja lehet hogy évekre van??? Nem ért volna rá akkor??? És megint én érzem szarul magam azt mondja rendbe akarja hozni a vállalkozását...rendben...de akkor azon dolgoznia is kéne...én pedig megint csak várok és várok...és mire feleszmélek rájövök hogy megint két-két és fél évet csak vártam...hát igen...nem tudom meddig és mennyit bírok még elviselni...csak én látom úgy hogy ez egy olyan dolog ami abból áll hogy én szeretem őt ő is szeret engem...mi kell ennél több??? Legszívesebben kiállnék egy sziklára és egész nap csak üvöltenék...ezek után azt hiszem...csak akkor hagyom hogy egyáltalán érdekeljen a dolog ha az illető ott térdel az orrom előtt És a szép az hogy mindezek tetejében még jó hogy nem "az én hibám" mert túl koránra gondoltam ezt a dolgot Én vagyok még mindig az a naiv kislány aki azt hiszi érdemes a "boldogan amíg meg nem...." befejezésre és újra és újra rájön hogy mégsem És mindezek ellenére úgy érzem mégis hinnem kell hogy van olyan ember a földön aki pont ugyan úgy érez ezzel kapcsolatban mint én…erről szólna az élet várakozásról??? Mindenki vár valamire…de kérdem én…mire várunk???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.