Sziasztok!

Kérésre újra írok nektek. Közeledik egy újjabb évforduló. Bár jövő hét szerda még messze van. Eddig mindig volt elképzelésem hogy szeretném tölteni ezt a kölönleges napot. Van akinek bejött már? Hát nekem még sose. Idén nem várok semmit és én sem készülök semmi különlegessel. Kiváncsi leszek mi fog történni. Lehet hogy semmi, de azért reménykedem az ellenkezőjében. Néha szívesen belépnék egy romantikus filmbe, csak úgy megtudni milyen érzés amikor valaki beterítí az ágyamat rózsaszirmokkal vagy ha kinézek az erkélyről ott áll lenn szívem választottja egy hatalmas mécsesből kirakott éggő szivecske mellett. Kár hogy Áron nem az a romantikus fajta Próbáltam már kérlelni hogy legalább az én kedvemért próbálja meg de sajnos meg sem próbálja Hátha nem számítok rá.Ki tudja.

Sziasztok!

Elmesélek nektek valamit. Újságcikket is lehetne róla írni. Hát elmesélem.

Anyu a Posta biztosítónak dolgozott. Minden hónapban egyszer összegyűltek a munkatársakkal Pesten egy team meetingen. Így volt ez csütörtökön is. Este fel hívtam hogy egyben haza ért-e. De a telefonok ki voltak kapcsolva. Aggódni kezdem mivel nem volt még annyira késő. Próbálom a vezetékest. Kicsöng. Végre felveszi. A kérdésre hogy milyen napja volt csak azt a választ adta hogy „majd holnap elmondom”. Így átmentem hozzá reggel. Amint beléptem az ajtón láttam hogy könnyes a szeme. Tudtam hogy baj van. Elmondta hogy kirúgták. Teljesen padlót fogtam. Megöleltem. Amire keservesen zokogni kezdett. Majd megszakadt a szívem. Nem értettem és ő sem. A főnöke csak annyival indokolta a dolgot hogy területekre osztották az országot a területi képviselők között és hogy ő rossz helyen lakik. Semmi értelme. Anyu nagyon összetört. Imádta ezt a munkát mert emberekkel foglalkozhatott. És jó volt benne. Sok pénzt keresett a cégnek. Túl sok a miért. Miért most? Miért őt? Miért nem variálták át a területi beosztást? Egy kolléganőjével együtt küldték el. Ő a szakmában a legjobb volt. Emellett megtudták hogy ugyan őket elbocsátották, de felvettek egy új embert. Ebben semmi logika nincs. Akkor miért nem a legrosszabbul teljesítő munkatársat küldték el? Miért a két legjobbat? Teljesen értetlenül állunk a dolog előtt.

Azt mondják hogy akkor vagy igazán szerencsés ha azt a munkát végzed amit szeretsz. Sokan bosszankodnak amiatt hogy nem szeretik a munkájukat. Akik pedig mégis ezek szerint azok se vannak biztonságban még akkor sem ha a cégnél ők a legjobbak. Felmerült akkor egy kérdés! Milyen munkát érdemes választanunk? Ha olyat választunk amit nem szeretünk belefásulunk és frusztrálni fog minket. Ha azt a munkát választjuk amit szeretünk bele sem gondolunk és pillanatok alatt elveszítjük. Az új törvény értelmében ( ami kimondja hogy ha nem vagy állami alkalmazott nem is kötelesek elmondani miért rúgtak ki, minden egyéb indok nélkül megtehetik) még csak meg sem fogod tudni hogy azért bocsátottak-e el mert rosszul végezted a munkád vagy csak nem voltál szimpatikus a főnöknek. Aki most épp azt a munkát végzik amit szeretnek nekik üzennék valamit: „Becsüljétek meg, mert lehet hogy holnap már ti járt hasonlóképpen.” És akkor még mindig itt marad a tátongó kérdés: Milyen munkát válasszunk??

Hali. Már rég írtam. megvan végérvényesen is a lakás, aminek nagyon örülök. Nem volt könnyű kipofozni, nekem el hihetitek. Sok munka volt vele. Le kellett csiszolni az egész szobának a falát nem beszélve az ajtó keretekről és az ablak keretekről. Utána jött a festés és a mázolás, lakkozás. A fal színe elsőre nem egészen olyan lett mint amilyennek elképzeltem de ezt a hibát korrigáltu. Mindent szépen újra festettünk szóval a nagyszoba tejeskávé míg a többi szoba fehér lett. 2 nap alatt teljesen kitakarítottunk és végre elkezdtük a bútorok összeszerelését. Azt azért had mondjam el hogy arra nagyon büszke vagyok hogy egy komplett tv-szekrényt egyedül raktunk össze anyával 1 és fél óra alatt. Mostanra már több mint egy hete bent lakunk. A konyha teljesen be van rendezve, és nagyjából csak az. Az előszoba szekrénybe nem fér el minden ruhánk így vennünk kell egy komódot amit már ki is néztünk. November 16.-án hozom el pestről. pár polc van még vissza és jöhet a lakásavató. Eddig nagyon élvezem az együtt élést csak az a baj hogy még nincs délelőttre meló. Az összes hirdetést már vagy betöltötték vagy piramis rendszerben vannak. Ezt a szívást! Még jól viselem a napokat. Főzök, mosok, takarítok. De ez is egy idő után uncsi lesz. A szomszédok is tök jó fejek. Csupa idős hölgy és úr lakik a házban. Tegnap is elég érdekes volt úgy tv-t nézni hogy hallottam a melletünk lévó lakásban (ahol egy süket hölgy lakik) épp a TV2 megy. Minden behallatszik hozzánk de majd lassan megszokjuk. Berendezve nagyon csinos kis lakás. Majd írok még a továbbiakban és elküldöm a lakásavató dátumát is.

Tegnap volt Áron 30. születés napja. Szeptember óta gondolkoztam azon hogy mi lehetne az ajándéka de semmi jó nem jutott az eszembe. Kitaláltam hogy szervezek neki egy nagy meglepetés bulit. Felhívtam a legjobb barátait és lefoglaltam a helyet. Elég nehéz volt titokban tartani mondanom sem kell. Az egyik Nyíregyházi ismerőse Erzsó nem tudott eljönni de azt mondta hogy elküldi az ajándékot hogy a meglepetés bulin kaphassa meg az Áron. A csomag ajánlva érkezett így a postásnak fel kellett másznia a 4.-re. Ezzel nem lett volna semmi baj ha az Áron nem lett volna otthon velem. Majdnem bukta volt a dolog de könnyen hárítottam azt a kérdést hogy- Kinek jött?-. Jött a torták leszervezése. Áron kedvenc tortája az anyukája által sütött saher torta. Hát felhívtam őt és megkérdeztem sütne-e nekem egyet. Szerencsére igen viszont 28 emberre nem elég egy torta így a másikat a Magdából rendeltem. Ahogy közeledett a szombat egyre inkább rágtam a fülét hogy cserélje el a vasárnapját (ugyanis be volt írva dolgozni) de nem sikerült rávennem. Már csak a péntek és végre szombat. Igen ám de tévé nézés közben egyszer csak csörög a telefonom. Ori volt az Áron barátja. Futás ki a szobából és lefixáljuk hogy hányan jönnek. Majd a kérdés- Ki volt az??- ezt már nem volt olyan könnyű hárítani anélkül hogy megneszeljen valamit de valahogy sikerült. Eljött a szombat. Már reggeltől fogva izgultam, ráadásul tesómnak is főznöm kellett valami ebédet mert az ősök elmentek a hétvégére. Délután irány a Magdába az egyik tortáért. Nem volt sima menet de összejött. A többiben Áron Pesti barátja a Miki segített mivel az szép és jó hogy van tortánk de miből és mivel esszük meg. Gyorsan beugrottunk a kocsiba és irány a Tesco műanyag tányérokért és villáért. Utána rohanni kellett Áron anyujához mivel már 20.09 volt és a vendégek 20.00-ra mentek Jam-be. Alig akarta odaadni a tortát mondván hogy csúnya. Kinyitotta a dobozt amiben volt és szerintem szép volt és nem mellesleg előbb elfogyott mint a bolti torta. Jam-be már mindenki tűkön ült. Áron azzal az indokkal volt odacsalva Józsi meg a Joke által(Áron csapattársai) hogy mindenképp szeretnének vele meginni egy sört. A terv működött és Áron meló után már úton is volt. Megbeszéltük hogy ha leszált a buszról megcsörget és kimegyek elé. Ez így is történt. Mindenki feszülten várakozott a bérelt asztaloknál. Az ajtó előtt találkoztunk. Egy gyors csörgetés a Mikinek anélkül hogy Áron észrevette volna (így jeleztem hogy meggyújthatja a gyertyákat). Kik vannak itt???- kérdezte. Senki csak a Józsi me a Joke meg én. - Bementünk és amint felértünk a lépcsőn már tudta hogy azért annál egy kicsit többen voltak de nagyon örült a népes társaságnak. A buli jó sokáig tartott és az ünnepelt remekül érezte magát bár szerintem ezzel mindenki így volt. Legközelebb is ugyan így fognék hozzá az egészhez és semmin sem változtatnék. Az arca mindent elárult és nekem csak ez számított.

Lassan kezdem megérteni azokat akik a szerelmi bánat hatására fogynak le mert nincs kedvük enni...Most én is így érzek...És eléggé rettenetes A tegnapi veszekedésünk borzalmas volt...Sose gondoltam volna hogy ilyeneket fog a fejemhez vágni. Én a világ végére is követném csak hogy a közelében maradhassak. Azt hiszem elromlott valami. És ennek én vagyok az oka. Sajnos másra nem tudok gondolni. Ha elveszítem akkor pedig végképp nem tudom mit fogok csinál de idáig nem akarok eljutni. Én olyan dolgokat tettem meg az ő kedvéért vagy pedig szerelemből amiket azelőtt soha, és ő mégis csak a rosszakat tudja felhozni. Ugyan ezt én nem tudom róla elmondani. Érdekes módon nekem csak kellemes emlékeim vannak. Egyetlen percet sem bántam meg az elmúlt évekből. De lehet ezzel egyedül vagyok. És nem tudom mit tegyek!!

Éreztétek úgy hogy egyedül vagytok a világ ellen? Hát én most pont így érzeksenki nem keres senkivel sem találkozok mivel senki sem kiváncsi rámúgy érzem ha eltűnnék senki sem hiányolna. Egyesek még a telefont sem veszik fel és még az sms-re sem válaszolnak. Innen jöttem rá hogy senkit sem érdeklek. Pedig én megtetem mindent hogy a kedvükben járjak. És ha ez nem volt elég??? Sajnálom csak ennyit tudok nyújta. A minap gondolkodtam a dolgon hogyha Áron megkérné a kezem kiknek mondanám el. Hát mit ne mondjak elég kevesen vannak és abban is kételkedek hogy őket érdekelné a hír. A legjobb barátnők több száz kilóméterre van tőlem még repülővel is és nem veszi fel a telefont. Teljesen egyedül érzem magam. Még Áron sincs velem hogy valakivel beszélgetni, röhögcsélni tudjak. Miért van az ha az ember túl sokat ad akkor megbántják és végül csalódik és egyedül marad?

Márcsak két nap és itt az újabb évforduló. Nagyon izgulok már!!!!