Sziasztok!

Elmesélek nektek valamit. Újságcikket is lehetne róla írni. Hát elmesélem.

Anyu a Posta biztosítónak dolgozott. Minden hónapban egyszer összegyűltek a munkatársakkal Pesten egy team meetingen. Így volt ez csütörtökön is. Este fel hívtam hogy egyben haza ért-e. De a telefonok ki voltak kapcsolva. Aggódni kezdem mivel nem volt még annyira késő. Próbálom a vezetékest. Kicsöng. Végre felveszi. A kérdésre hogy milyen napja volt csak azt a választ adta hogy „majd holnap elmondom”. Így átmentem hozzá reggel. Amint beléptem az ajtón láttam hogy könnyes a szeme. Tudtam hogy baj van. Elmondta hogy kirúgták. Teljesen padlót fogtam. Megöleltem. Amire keservesen zokogni kezdett. Majd megszakadt a szívem. Nem értettem és ő sem. A főnöke csak annyival indokolta a dolgot hogy területekre osztották az országot a területi képviselők között és hogy ő rossz helyen lakik. Semmi értelme. Anyu nagyon összetört. Imádta ezt a munkát mert emberekkel foglalkozhatott. És jó volt benne. Sok pénzt keresett a cégnek. Túl sok a miért. Miért most? Miért őt? Miért nem variálták át a területi beosztást? Egy kolléganőjével együtt küldték el. Ő a szakmában a legjobb volt. Emellett megtudták hogy ugyan őket elbocsátották, de felvettek egy új embert. Ebben semmi logika nincs. Akkor miért nem a legrosszabbul teljesítő munkatársat küldték el? Miért a két legjobbat? Teljesen értetlenül állunk a dolog előtt.

Azt mondják hogy akkor vagy igazán szerencsés ha azt a munkát végzed amit szeretsz. Sokan bosszankodnak amiatt hogy nem szeretik a munkájukat. Akik pedig mégis ezek szerint azok se vannak biztonságban még akkor sem ha a cégnél ők a legjobbak. Felmerült akkor egy kérdés! Milyen munkát érdemes választanunk? Ha olyat választunk amit nem szeretünk belefásulunk és frusztrálni fog minket. Ha azt a munkát választjuk amit szeretünk bele sem gondolunk és pillanatok alatt elveszítjük. Az új törvény értelmében ( ami kimondja hogy ha nem vagy állami alkalmazott nem is kötelesek elmondani miért rúgtak ki, minden egyéb indok nélkül megtehetik) még csak meg sem fogod tudni hogy azért bocsátottak-e el mert rosszul végezted a munkád vagy csak nem voltál szimpatikus a főnöknek. Aki most épp azt a munkát végzik amit szeretnek nekik üzennék valamit: „Becsüljétek meg, mert lehet hogy holnap már ti járt hasonlóképpen.” És akkor még mindig itt marad a tátongó kérdés: Milyen munkát válasszunk??

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.