Hát ismét egy évvel öregebb lettem. Áron a szülinapom előtti héten felhozta a leánykérés témáját. Majd szaporodni kezdtek a fura dolgok. Például egy borítékban sok pénzt találtam amit nekem nem is mondott el...azt mondta az ajándékomat majd csak akkor adja oda ha kettesben leszünk...majd egész nap olyan fura volt. Aztán mikor mondta hogy na akkor most odaadja az ajándékát a szívem hevesen elkezdett kalapálni. És amikor kinyitottam a zacskót egy sál és egy 4 számmal kisebb meltartó volt benne. Hát nem mondom el szomorodtam. Majd 5 percnyi hallgatás után az orrom alá dörgölte hogy gondolt rá de úgy döntött mégsem veszi meg a gyűrűt. Sokkal boldogabb lettem volna ha ezt nem közli velem
.Úgy utálom hogy a fontos ünnepekkor mindig eljátsza hogy majden megvettem most is a gyűrűt de mégse. Több mint egy éve űzi velem ezt a játékot. És ilyenkor persze én érzem magam hülyén hogy belelohaltam magam a dologba és hogy gondolni mertem rá
. Egyre inkább félek hogy sose leszek elég jó neki ahhoz hogy ki merje jelenteni ország és világ előtt hogy igen...én ezt a nőt a világon mindennél jobban szeretem...és igen vele akarom leélni az életem. Ostobának és naivnak érzem magam. Miért van az hogy a nő már készen érzi rá a kapcsolatot hogy tovább lépjenek a következő szintre és a férfi mégis addig húzza az időt amíg már vagy nincsenek együtt vagy eltelik 10 év mire rászánja magát. 31 évesen mire vár még? Majd 38 évesen megkéri a kezem és majd 43 éves lesz mire gyereket szülök neki? Semmit sem értek. Mégsem vagyok elég jó neki? És miért kell mindig az orrom alá dörgölnie az hogy HÁHÁ most is meg akartam kérni a kezed de HÁHÁ mégsem...Ez jó neki? Mert nekem nagyon fáj. Azt mondja majd akkor kéri meg a kezem ha minden harmónikus lesz. Ha nem lesznek gondjaink. De kérdem én, van olyan hogy tökéletes kapcsolat? Ahol semmi de az ég egy adta világon semmi gond nincs? Nem tudom mikor jön el ez a nap, de félek sokára. És félek hogy nem tudok addig várni.
.Úgy utálom hogy a fontos ünnepekkor mindig eljátsza hogy majden megvettem most is a gyűrűt de mégse. Több mint egy éve űzi velem ezt a játékot. És ilyenkor persze én érzem magam hülyén hogy belelohaltam magam a dologba és hogy gondolni mertem rá. Egyre inkább félek hogy sose leszek elég jó neki ahhoz hogy ki merje jelenteni ország és világ előtt hogy igen...én ezt a nőt a világon mindennél jobban szeretem...és igen vele akarom leélni az életem. Ostobának és naivnak érzem magam. Miért van az hogy a nő már készen érzi rá a kapcsolatot hogy tovább lépjenek a következő szintre és a férfi mégis addig húzza az időt amíg már vagy nincsenek együtt vagy eltelik 10 év mire rászánja magát. 31 évesen mire vár még? Majd 38 évesen megkéri a kezem és majd 43 éves lesz mire gyereket szülök neki? Semmit sem értek. Mégsem vagyok elég jó neki? És miért kell mindig az orrom alá dörgölnie az hogy HÁHÁ most is meg akartam kérni a kezed de HÁHÁ mégsem...Ez jó neki? Mert nekem nagyon fáj. Azt mondja majd akkor kéri meg a kezem ha minden harmónikus lesz. Ha nem lesznek gondjaink. De kérdem én, van olyan hogy tökéletes kapcsolat? Ahol semmi de az ég egy adta világon semmi gond nincs? Nem tudom mikor jön el ez a nap, de félek sokára. És félek hogy nem tudok addig várni.Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://katniss.blog.hu/api/trackback/id/tr976172862
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.