A kiborulás határán...
2014.06.04. 12:27
Sziasztok!
Ma reggel érdekes infót olvastam Zs. blogjában. Felvettek az osztályukra egy 91-es születésű lányt mint én ...ugyan olyan panaszokkal mint amilyenekkel annó én is bekerültem. És a lány estére meghalt. Elvérzett. Átfutott egy pillanatig az agyamon hogy akár én is lehettem volna. Alakulhatott volna úgy az élet hogy most én sem vágok bele ebbe a kalandba hanem...de nem érdekes . Az én életem máshogy alakult :) Még biztos nem jött el az én időm :) Egyébként annyira meg tudok döbbenni a saját naivságomon...hogy mennyire félre tudom ismerni az embereket hogy az már félelmetes. Zs.-hez az osztályra új munkatárs jött és vicces hogy látatlanba feltételezi hogy nekem mennyire tuti hogy bejönne a pasi...félelmetesek az emberek. Nagyobbat nem hiszem hogy csalódtam emberben mint benne. Talán csak egyben J.-ben. Érdekes dolog az internet. Üzeneteket váltottunk J.-vel a napokban...komoly témákról amiben mind a ketten nagyon is érintettek vagyunk. Viszont én nem adtam meg neki azt a választ amit Ő szeretett volna. Elmondtam az őszinte véleményem ami finoman fogalmazva sem tetszett neki. Facen észre lehet venni ha valaki kitörli az üzeneted amit küldtél...és Ő ezt megtette...csak nem tudom mit vár most ettől...azt hiszi ha kitörli az üzeneteimet akkor el tudja törölni a múltat és a múltban történteket...az élet nem így működik. Joseph is még mindig írogat hogy harcolni fog mert értem megéri...és kicsit kezdek kiborulni.
Mindenki foglalkozzon a saját dolgával...unom hogy mindenki el akarja dönteni helyettem hogy ki jönne be, kivel járjak, mint csináljak. MINDENKI szálljon ki az életemből és törődjön a sajátjával!!!! Majd én eldöntöm mi a jó nekem és mit akarok/fogok csinálni! Ha tetszik ha nem!
P.S.: Jah és Zs. ....örülnék ha leszállnál a magas lóról...nem ismersz engem. Örülnék ha nem döntenéd el helyettem ki jönne be és szellőztetnéd ország-világ előtt. Nem látsz belém. Már rég nem ismersz! Nagyon fájnak a szavaid! Mintha egy utolsó kis könnyű nőcske lennék. Azt hittem megértetted amikor arról beszéltünk hogy nem tudod mit érzek. De látom nem. Hihetetlenül megbántnak a szavaid! Nagyon nagyot csalódtam benned! :( Mint életemben senki másban ekkorát! :'(
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.