2015.02.23. 00:34

Sziasztok!

Újra itt. Sajnálom hogy olyan sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Ennek a bejegyzésnek szándékosan nem adok címet. Egyszerűen nincs rá olyan szó ami elég lenne hogy kifejezze amit most érzek. Kezdjük az elején.

A múlt hetem rémes volt. Mivel mostanában eléggé sűrűn rosszul éreztem magam. Mindig amikor felálltam vagy felültem szédültem, hányingerem volt, iszonyatosan sokat ittam (ez most is megvan) és 3,5 liter után is ki volt száradva a szám, szörnyen szomjas voltam mintha semmit nem ittam volna egész nap. Mivel eléggé pocsékul voltam így kedvem sem volt enni így könnyű volt tartani legalább a 3 napos fastot. Bár az eléggé megviselt hogy a vizsgálatokhoz ha nem vettek vért az elmúlt 2 hétben minimum 9-szer akkor egyszer sem. Iszonyatosan lefárasztott és még eredménye sem lett. Még náthát sem találtak. Semmit. Lehet hogy megőrültem? Mégis mi a baj velem? És egészségügyileg ha ez még nem lenne elég jött ez: Az egyik nap a csajokkal és a barátokkal vacsoráztunk a törzshelyünkön...természetesen a kaja után megint iszonyatos bűntudatom lett így 5 percre eltűntem a mosdóba hogy drága barátnőm Mia segítsen a dolgon. Csak az volt a baj hogy észrevettem hogy a végén már vért hánytam és köptem fel. Bevallom kicsit megijedtem aztán úgy voltam vele hogy ha nem kezdek el szédülni akkor biztos nincs nagy baj. Így felöltöttem a szokásos mosolyomat és visszamentem a társasághoz.

Szerdán felutaztam Pestre mert úgy volt hogy végre megműtik a szemeim és végre soha többé nem kell szemüveget és kontaktlencsét hordanom. Nagyon izgultam és izgatott voltam. Bementem a klinikára az előre leegyeztetett időpontomra...megcsinálták az előzetes vizsgálatokat majd szólítottak. Azt hittem elmondja először szóban az orvosom mi is fog most történni....de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Közölték hogy a szaruhártya vizsgálatomon egy minimális eltérés mutatkozik ami nem lenne baj ha nem ilyen magas dioptriákat vennének le a szemeimről. És kimondták azt a mondatot ami a padlóra küldött: Nem tudnak megműteni. Ha az elváltozás nem genetikai és javul akkor talán majd 9 hónap múlva...TALÁN. Amint elhangzott ez a mondat hiába próbáltam tartani magam és erős lenni nem ment. Sírni kezdtem...az orvosok előtt. Több mint 12 ÉVE vártam erre a műtétre...és a cél előtt közlik hogy lehet ez az álom sose válik valóra. Órákon át csak sétáltam a Margit szigeten és sírtam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni. És ismét csak vissza köszön hogy én semmihez sem vagyok elég jó. Még egy sz*ros műtéthez sem. Így nem csak kövér vagyok de vaksi is.

Úgy hogy ennek vége...tegnap eldöntöttem és leszerveztem. Holnaptól komoly edzőprogramba kezdek személyi edzővel. Kalória táblázatból összeállítom az étrendem amiben nem lesz a napi adagom 500 kalóriánál több...ehhez jön az edzőtermi edzés a trénerrel plusz egy reggeli átmozgató és nyújtó-erősítő edzés. És meg sem állok a 72 kg-ig. Nem lehetek kövér és vaksi...ha kell inkább bele halok abba hogy sovány vagyok de nem fognak kövéren eltemetni.

A hétvége másik pozitívuma az hogy talán jövő hét végétől vissza kapom a dugi pajtimat. De csak talán, majd meglátjuk.

Lassan eljön március 1.-e. Amikor hivatalosan is 1 éve nem járok senkivel. Az utóbbi napok, igen magányosak. Sokat sírok. Mert belegondolni is félek hogy mi van akkor ha az én életemnek nem lesz olyan boldog vége mint a Terápiás szerelem című film. Hogy nem találom meg azt a másik felet aki az igazi. És addig is marad a mardosó magány...hogy nincs kihez hozzábújni, nincs akinek én vagyok a napfény az életében. De ugyan kinek kellene egy ilyen selejt? Ki akarna engem? Félévet itt félévet külföldön...azt hiszem teljesen reménytelen. El sem hiszem hogy ezt mondom de igen....23 éves fejjel.....lemondtam a szerelemről és a tényről hogy majd rám talál!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://katniss.blog.hu/api/trackback/id/tr257206293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sinitsa 2015.02.28. 18:08:56

Szia! Ugyan nem ismerlek, de azt biztos mondhatom, hogy nem vagy selejt. Te is egy értékes ember, és ezt nem szabad elfelejtened! :) Néha én is úgy érzem, hogy csak egy felesleges figura vagyok a nagyvilágban, aki senkinek sem kell, de ne hagyd, hogy elhatalmasodjanak rajtad ilyen gondolatok!
süti beállítások módosítása