Sziasztok!

Már egy ideje nem írtam de egy kicsit el voltam fáradva...ami mostanra is igaz mert ma a 9. napot fogom munkába vinni szünet nélkül. Múlt hét szombaton meló után elmentünk Adrival meginni valamit. Aztán beugrottunk kicsit Vibes-ba táncolni...de nem csináltunk olyan hatalmas buli napot. Az egész másfél óra volt. De felvettem az egyik új ruhámat amit vettem és a szép magassarkúm...és olyan szépnek éreztem magam :). Jó este volt :). A melóban újabb előléptetést kaptam....a héten két napot azaz a tegnapot és a szombatot 14:30-tól 18:00-ig a Lagoon bárban töltöm második pultosként :). Eléggé pörgős a dolog de gyorsan elmegy vele az idő :). Kedden eltörtem a hüvelykujjam első percét...illetve ha nem is tört el biztos hogy megrepedt. Este már fáradt voltam és rácsuktam a kocsi ajtót:(. Hát igen aki béna az béna. Írtam anyumnak hogy majd csak vasárnap leszek offos amire az a válasz jött hogy úgyis akar ő is mesélni amitől most tiszta ideg vagyok mert nem hagy nyugodni a gondolat hogy baj van:(. Ismer már igazán tudhatná hogy ilyenkor egyből elkezdem szét stresszelni magam :(. És akkor most hogy miért fontos ez a nap:

Augusztus idén több szempontból is mérföldkő...a másik dátumról majd később. Elseje egy elég nagy dolog az életembe. Ma 5 hónapja hogy egyedül vagyok. Másnak ez nem jelentene semmit de nekem sokat. 14 éves korom óta mindig volt valakim. A leghosszabb idő amit párkapcsolat nélkül töltöttem eddig 4 hónap volt. Eddig. Nem mondom hogy könnyű nem hozzányúlni a megszokotthoz hogy mellettem legyen mindig valaki de azt hiszem eddig egész jól megoldottam és egész jól viselem. Néha azonban nagyon nehéz. Amikor szembejön veled az érzés...hogy egy olyan ember hiányzik és egy olyan emberre vágysz akivel már egyszer megpróbáltad és nem működött. A napokban is ezzel küzdök...az utóbbi pár napban kíméletlenül hiányzik Á. és egyszerűen nem tudom megmagyarázni miért. Talán mert a munkahelyemen Eugen emlékeztet rá...hasonló a humora és a magasságuk. Nem tudom.Rá kell jönnöm mi a lelki oka annak hogy újra egy olyan emberhez akarok tartozni akinek nem társ kell hanem anya. És azt legalább már megtanultam hogy nem szeretnék még egyszer ebbe a szerepkörbe kerülni egy férfinál. És mégis amikor valakivel szemben megtalál ez az érzés annyira nehéz nem megírni neki mennyire hiányzik...szabályosan fájdalommal jár :'( . Remélem ha eltelik pár nap akkor jobb lesz...ha nem akkor kinyírom magam. Nem érdemlem meg hogy újra olyan lelki állapotba kerüljek emberek mellett mint amikor mellettük voltam mert magammal szemben ezt nem tehetem meg. Érzem hogy jogom van a boldogságra...nem tudom mikor...talán majd egyszer...rám talál...Remélem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.