Napok óta szeretnék írni de nem is tudom...minek ha úgy sem olvassa senki.

Leírom a gondolataimat a világnak és kilövöm az űrbe...hátha mégis meghallja valaki.

Szeptember második hete óta nagyon hadi lábon állok a kajával. De az igazi kihívást csak az utolsó héten kezdtem...két hét teljes fast edzéssel. Az elején amíg össze szűkült a gyomrom nehéz volt. És edzeni sem nagyon volt időm...igazából most sincs. Valahogy teljesen megváltozott a gondolkodás módom. Lehet teljesen becsavarodtam. Minden nap apró célokkal győzöm le magam...apró és folyamatos feladatokkal. Mint pl nem érdemlem meg hogy a lépcsőt használjam ha nem csinálom meg a futó programomat. Vagy mindenképp meg kell innom 1 liter vizet mielőtt megihatnék 100 ml-er Pepsi Maxot. Ha edzek szinte már kínzom magam...a tegnapi edzésem pl.:

- 20 kört futni a kosárcsarnokban

- 2000 ugrás ugrókötéllel (100 db-onként szeparálva de nem állhatok meg közötte hanem sétálnom kell)

- 3x kitöréses séta a pálya hosszú oldalán alapvonaltól alapvonalig 20 kg-os súlymellénnyel

- 10 fekvőtámasz

- 500 felülés gyakorlat 4kg-os súlylabdával

- és végül 20 alhasi erősítő feladat

Mind ezt úgy hogy már 8 napja fastolok. Ha nagyon rosszul vagyok megiszom pár korty Pepsi Maxot...Múltkor 2 hét után jött a nap amikor kaja. Egy ideig nagyon vártam. Aztán eljött a nap. Salátával és chipssel indítottam...de iszonyatos bűntudatom lett így Mia segített rajtam. Nagyon szégyelltem magam hogy munka közben voltam kénytelen csinálni de akkor még inkább amikor egyszer ezt valaki valahogy meghallotta és bekérdezett hogy jól vagyok e. Halál ciki volt....azóta egyszer fordult elő újra de már megnyitottam a csapot hogy tuti a folyó víz elvegyen minden hangot. Viszont ez alkalommal a 4 tükörtojáson kívül valami belsőszervre hasonlító dolog is távozott...nem tudom pontosan megfogalmazni mi volt az...engem egy belsőség darabjára emlékeztetett. Eléggé megijedtem így elhatároztam hogy ez volt az utolsó alkalom. Ehhez képest ma ismét találkoztam Miával sőt 3x is :(. pedig előtte 2 hétig megint semmi. Félek mérlegre állni. Tuti ki fog akadni alattam. Biztos vagyok megint vagy 88 kiló. Ana sokat segít a fastolós napok folyamát...motivál...komolyan ha egyszer valaki végig hallgatná miket mondok magamnak minden nap tuti a vigyorgóba dugnának. Szerintem a főnököm kicsit sejt valamit mert tegnap rákérdezett mit ettem reggelire és külön hozatott nekem ebédet....szerencsémre nem maradt ott hogy megnézze meg is eszem-e így amikor meggyőződtem róla hogy senki sincs a bárban három nagy alufólia darabba osztottam a tányér kaját és közepes méretű galacsinokat gyúrtam belőlük majd három különböző kukába tüntettem el. Széles mosollyal megköszöntem hogy finom volt és belül közben pedig olyan büszke voltam magamra hogy csak annyi ideig érintkeztem csak a tányérral amíg lekotortam róla a salátát meg a sült krumplit. Meg kéne mérnem magam...de mi van ha nem vagyok 80 kiló alatt? Félek utána még ennél is jobban kifogom nyírni magam. Félek ráállni a mérlegre. Talán most suttyomba lemegyek és megmérem magam...senki sincs most a lobbyban. Végem ha nem azt a számot fogom látni amit elvárok magamtól!

Nem kellett volna megnéznek....így 1 eurót fizettem azért hogy megtudjam egy kövér disznó vagyok...86,7...ha nem lennék olyan béna akkor mostanra már tutira sikerült volna elérnem a kitűzött célom és biztos 80 alatt lennék....de nem én béna vagyok és gyenge, és egy kövér disznó...holnaptól újra fast....kérdés ugyan hogy meddig. Istenem a júniusi 83 kilóhoz képest 3,7 kilót híztam....kedvem lenne kiugrani az ablakon....hogy lehet ekkora szerencsétlen :( !

Sziasztok!

Tudom nem igazán jelentkezek, és ennek nagyon az okát sem tudom. Fáradt vagyok....borzalmasan. Ez a szezon nagyon más mint a tavalyi. Kevés az alkalmazott és a vendégszám minden várakozásomat felül múlta. A Hotel akár hogy is nézzük 920 fő befogadására képes....egyszerűen ennél nincs több kiadható ágyunk. A nyáron mégis elértük az 1100-1200-as számokat ami igazából azt jelenti hogy máshol altattuk a vendégeinket értsd ez alatt hogy a környező hotelekben, de nálunk ittak ettek és töltötték a napot. Nagyon nehéz volt. Még most is az. Noha ennek a számnak már csak a töredékével dolgozunk az 500-600 fővel de közben a staff is szép lassan a felére csökkent. Az egész eddigi szezonom kimerítő mert a műszakaim nagy részét még megküldik 4-5 óra extrával így sokszor megesett már hogy 14 órát vittem egy nap. És nem azt mondom megfizetnek érte de már vágyom egy kis nyugira. Semmit tevésre kikapcsolódásra csak hogy lustálkodjak.

És akkor a különböző fizikai bajokat ne is említsem.

Kevés olyan testrészt tudok mondani magamon amivel nem volt gondom. Júniusban a bal fülemre másfél hétig egyáltalán semmit sem hallottam és utána majd egy hónapig is csak olyan 80%osan. Achilles gyulladás, becsípődött ideg a hüvelyk ujjamban amitől az utolsó ujjpercem ráng, begyulladt szem, 2 hónapig tartó hátfájás és ezek még csak az igazán közepes kategóriák.

Lehet azért nehéz az írás is mert ha csak tehetem inkább pihenek....már nem marad erőm hozzá hiába tervezem el.

Az evéssel is amolyan vegyes a kapcsolatom a szezon alatt. Amikor megjöttem volt bő 2 hét amikor elengedtem a gyeplőt....hát egyből meg is látszott rajtam. Változtattam és mivel testmozgásra nem volt eddig időm így a kajából faragtam le ami Június közepétől augusztus elejéig nagyon jól ment és szépen látszott is rajtam. Egyszerű volt az étrendem egy héten csak a szabadnapomon ettem a többi nap fast. Viszont ha szabadnap volt akkor ami csak jól esett és amennyi. Majd augusztus szeptemberre ismét teljesen elengedtem magam. Sok volt a stressz. Végül szeptember utolsó hetére vissza szereztem a kontrollt....azóta még keményebb az étrendem és megspékeltem némi edzéssel s a biztos hatás miatt. 2 hét után van egy nap amit még nem döntöttem el magamban sem hogy csak tiszta kaja lehet vagy ami jól esik. Szeptember közepén kezdtem de sokszor elbuktam és végül újra Mia segített. Ami nem jó mert magam mögött szeretném hagyni a gyenge énem más részről a végén mindig több vért találok a köpetemben. És tudom ez most nagyon undin hangzik de akkor is így van és nem tudom szebben leírni. Ma a 13. fast napomat tartom és úgy 6 napja most először kordult meg a hasam és éreztem azt hogy éhes vagyok. De viszonylag gyorsan elmúlt. Futni,sétálni és kosarazni járok még ezen kívül így igazán mondhatom hogy ha csak tehetem nem kímélem magam. De hát a vékonyságnak ára van nem de? Akinek nem olyan a genetikája keményen megküzd érte.

És addig is csak reménykedek benne hogy az írás egyszer csak újra olyan könnyű lesz mint régen.

Sziasztok!

Hosszú újbóli kihagyásom oka a dupla műszak amit mostanában nyomok. Ez azt jelenti hogy reggel 9:30-18:00-ig nappalos műszakot viszek, egy gyors zuhany és 19:00-00-24:00-ig pedig esti műszakot. Kicsit fáradt vagyok, de folytassuk :) .

Nagyon izgultam hogy fog-e várni valaki a reptéren aki segít eljutni a hotelba. Várakozásom és a beszélgetés a főnökömmel meghozta gyümölcsét. Stavros várt a reptéren. Gyors bepakolás és irány a hotel. Izgultam hogy ugyan azok-e az arcok és az emberek. Vajon mindenki olyan mint volt? Emlékeznek rám? Kiderült félelmem alaptalan mert mindenki emlékezett rám. Ugyan azok az arcok és emberek vettek körbe mint mikor itt hagytam ezt a helyet tavaly. És bevallom hiányzott. A papír munka gyorsan ment...magasabb fizuval, kis bájcsevej a főnökkel és irány a szoba. Az első 3 hétben olyan szobákban aludtam szám szerint kettőben amiben a vendégek is így nekem igen szép volt és tetszett. Nehéz volt vissza szokni a megszokott munkarendbe de a munka és a tudás a régi így nagyon gyorsan belejöttem újra. Vannak számomra új arcok is de kell is mert ez a szezon teljesen más mint a tavalyi. De erről majd csak később.

Stephen:

Nos Stephen....azon a napon találkoztam vele először amikor megérkeztem Május 13.án szerdán. És abban a pillanatban végem volt hogy bemutatkozása közben rám villantotta azt a gyönyörű mosolyát. Beszélgettünk munka közbe, flörtöltünk párszor. A TUI-nak dolgozik...ők intézik az all inclusive ellátást az angol vendégeknek. Ő a helyi összekötő. Majd eljött az a bizonyos péntek. Szabadnapom volt végre és Stephen elhívott a céges bbq-ra a mi beach-ünkre. Elfogadtam a meghívást mert szerettem volna látni. De sajnos korábban már elígérkeztem a lányoknak egy közös első vacsira a kikötőbe így csak ép hogy beköszöntem neki hogy megköszönjem a meghívást és már mentem is. Nagyon jól éreztem magam a lányokkal egész este de nem hagyott nyugodni a gondolat vajon mit csinál Stephen. Így mikor éjfélkor vissza hoztak a lányok a hotelbe lementem a partra. És igen...még ott volt...ha a munkában csak flörtöltünk akkor azt hiszem kijelenthetem hogy itt igazán rám mozdult aminek nagyon örültem. De bánatomra nem voltunk egyedül. Épp rendet rakott maga után és a legjobb benne az volt hogy mindig amikor elment mellettem valahol hozzám ért. Majd nyomott az arcomra egy nagy cuppanós puszit és számot cseréltünk. Nagyon nagy volt a kísértés hogy beleforduljak abba a pusziba de mivel nem voltunk egyedül így nem mertem. Felvittek a hotelhez minket kocsival ahonnan kiszállva rápaskolt a fenekemre. Hívott hogy menjek tovább vele és a barátaival a bár streetre de nemet mondtam mert másnap sajnos 9-kor kezdtem a munkát. Estére itt a hotelben kapott egy szobát. Nem várt fordulatként hajnali 4-kor felhívott hogy egyben vissza ért a hotelbe...de bevallom nem nagyon emlékszem mit beszéltünk mert félig aludtam. Majd rá 2 percre küldött egy sms-t amit csak reggel láttam hogy újra vissza a 3098 szobába. Várta hogy vele töltsem az estét. Reggel még mérges voltam hogy miért nem ébredtem fel és mentem. Ma már tudom hogy nem baj. Mert abból indultam ki ha ő is komolyabban tervezne velem akkor tud várni. Pár napig még minden rendben volt....a szokásos beszélgetések...flörtök. Aztán valami megváltozott. Behúzta a kéziféket de annyira hogy még egy csiga is F1-es versenyzőnek tűnik mellette. Kerülni kezdett. Nem válaszolt az üzenetekre. Így megértettem hogy talán csak meg akart fektetni. Pár nap elteltével kicsit kibuktam meló ügyben így a recepció mögött ültem arra várva hogy felhívhassam a nagyiékat. Belépett az irodába és csak abból hogy nem mosolyogtam rá tudta hogy bánatos vagyok. Odalépett....szorosan magához ölelt és vigasztalt (és itt jegyezném meg hogy nem azért mert sírtam). 1 órán át megszűnt a világom és csak azt kívántam bárcsak sosem érne véget ez az 1 órás pillanat. De mennie kellett a reptérre a vendégekért így elment. De sajnos vissza tért a tartózkodó viselkedése...azóta ha nem is tartózkodó nem töltünk együtt túl sok időt és hárítja a közös programot. De sosem felejti el minden reggel kicsit megmasszírozni a hátam amikor találkozunk.

Nem értem én ezt. Nem tetszik a játszmája amit játszik. Igazi húzd meg ereszd meg játék. Azon a napon amikor tudatosult bennem hogy több mint valószínű hogy belőlünk nem lesz semmi....nagyon össze törtem. Másfél hétbe telt felkaparni magam a padlóról de sikerült. Azóta a hátmasszás és a flört maradt de a szívem 7 lakat alá zártam. És nem tudom mikor jön újra valaki aki megérdemli hogy kinyissam. Nehéz ügy és a helyzetem nem egyszerű. Fél év itt...fél év otthon...és ott is 65 férfival dolgozom együtt egyedüli nőként...végtelenül romantikus alkat vagyok...és nem könnyű eset. Nem a legjobb kombináció. Talán.....talán majd egyszer eljön az akire oly régóta várok...de addig is marad a nagy TALÁN!

Sziasztok!

Szóval ott hagytam abba hogy új kihívásba kezdtem mind a testem mind az életemmel kapcsolatban:).

Amellett hogy elkezdtem a csapattal dolgozni egyre többet lógtam együtt Ropival és Csabival...ami nagyon jól esett...hirtelen lett két nagytesóm is amit nagyon élveztem és élvezek. Mini golfoztunk együtt vagy csak úgy lógtunk, elmentünk bulizni vagy kajálni...vagy együtt csináltuk a street workoutot  Nevko csöveknél. Volt olyan hétvége hogy péntek este elmentünk bulizni ott aludtunk a Ropinál, másnap megkajáltunk és mentünk edzeni vagy futni este pedig megint mászkáltunk. Az utolsó estém is nagyban megkönnyítették. Mielőtt ide utazom Ciprusra vagy mielőtt innen haza utaznék előtte egy héttel mindig elkezdek izgulni, noha nem igazán tudom miért. Valószínűleg mert elég nagy változás azért mégis csak fél évekre utazom és kicsit mindig félek előtte. Az utazás előtti egy-két nap a legrosszabb mert olyankor búcsúzom el a családtól és a barátoktól. Tavaly a kutyám volt a legnehezebb otthon hagyni...bőgtem mint egy gyerek amikor az én utazás és kocsifóbiás kiskutyám magától beugrott a transzfer kocsiba hogy akkor ő most jön velem. Idén a nagyiékat volt a legnehezebb otthon hagyni. Nagyon sírtam persze csak miután eljöttem tőlük...nem szerettem volna hogy sírni lássanak. Azóta is ha csak tehetem minden szabadnapomon felhívom őket hogy jól vannak-e. Nagyon hiányoznak!

Az utolsó napomon délután megérkeztek anyuék Békéscsabáról, én elköszöntem tőlük majd a nagyiéktól is...és a fiúk (Ropi,Csabi) úgy gondolták mégiscsak jókedvűen kéne elmennem így elvittek vacsizi a Replaybe. Jót beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Nagyon jól éreztem magam....azért értük is kicsordult a könnyem amikor elgördült a kocsi a házunk elöl. És igazuk volt....nem gondoltam arra a rossz érzésre ami utazás előtt szokott elfogni és másnap könnyedén szálltam be a kocsiba ami a reptérig vitt.

Egy estét Thesszalónikiben kellett aludnom mert nincs közvetlen aznap csatlakozásom Ciprusra. Mit mondjak....tetszett a szobám és nagyon jó wifit tudtam fogni:). Reggelire annyit lehetett enni amennyi jól esett és igen finom croasanokat sütöttek, jó volt nutellával. Majd megérkeztem pontosan ugyan azon a napon csak egy évvel később mint tavaly...május 13.-án Ciprusra. Azóta itt tengetem a napjaim amikről szintén szép lassan leírom a kis beszámolómat:) . Addig is itt egy kép rólam amit egy hete raktam fel Facebookra és kaptam érte hideg és meleget is....minden esetre nekem nagyon tetszik továbbra is :)

Sziasztok!

Tudom rég nem adtam semmilyen életjelet magamról. Kiutazásom előtti 2 hónap igen csak pörgősre, viccesre és eseményekkel telire sikeredett.

Sokat lógtam a fiúkkal...buli, edzés, színház, kávézás vagy csak úgy lazultunk együtt :) . Azt hiszem nem túlzás az állítanom hogy össze voltunk nőve. Az edzések is lefoglaltak és persze az új sport is aminek a szerelmese lettem. De ne rohanjunk ennyire előre. Még márciusban amikor Csabival (aki az ikertestvérem csak másik szülőktől:)) találkoztam elkezdtem látogatni merő érdeklődésből a Pécsi Troopers Férfi Amerikai Focicsapat edzéseit ahol ő is játszik. Persze aki ismer tudja ha nem értek valamit vagy meglátásom van valamivel kapcsolatban természetesem nem tartom meg magamnak :D. Így esett hogy 2 hét után már aktív erőnléti edzőként tevékenykedtem a csapat mellett miközben persze a saját edzéseimet sem hanyagoltam Verával. Jól kijöttem és kijövök a fiúkkal bár elég fura hogy én vagyok az egyetlen lány a csapatban. Kb. 2 és fél héttel a kiutazásom előtt még Májusban elém álltak az edzők és azt mondták tetszenek nekik a meglátásaim a technikám és a hozzá állásom a játékhoz így mit szólnék ha amikor vissza érkezem enyém lenne a vezetőedzői pozíció. Persze egyből igent mondtam. Most kérdezitek biztos hogy miért? Nem gond sokan megkérdezték az elmúlt hónapokban. A kihívásért és mert rájöttem hogy imádom. Természetesen ez így itt most munka mellett extra feladat a szabálykönyvek átnyálazása meccsnézés és elemzés de bevallom minél inkább beleásom magam annál jobban élvezem. Eljött a nap amikor a csapatnak is el szerettük volna mondani a hírt. Az edzés a szokásos módon kezdődött. Mint mindig ezúttal is futó ruhában és cipőben mentem....bemelegítés után felállítottuk a fiúkat a vonalra, majd én is beálltam közéjük. Sprint a 16-os vonalig. Meglepő módon bemelegítés nélkül is az élbolyban végeztem :). Következő hossz....nehezítés a futóknak 3 a többieknek 5 fekvő indulás előtt és a lényeg hogy utol kell érniük. Mondanom sem kell senkinek nem sikerült. Utolsó hossz futóknak 1 fekvő a többieknek 3 a feladat pedig adott. Ismételten egyedül léptem át a célvonalat. Gábor(az offense line edzője) összehívta a srácokat: - Térdre! Na uraim! Az még hagyján hogy egy lány futotta le magukat, de bemelegítés nélkül. A vezetőséggel épp ezért úgy gondoltuk hogy itt az ideje hogy bekeményítsünk és mint azt a példa is mutatja ez ránk is fér. Úgyhogy lehet gratulálni az új vezetőedzőnek.- majd rám mutatott. Hát egy képet kérnék erről a pillanatról. A srácok szó szerint sokkot kaptak :D. Volt akinek a szája is nyitva maradt :). Úgy hogy igen jól olvassátok. Novembertől hivatalosan is én leszek az első és egyetlen magyar Férfi Amerikai Football edző aki nő. A világon is az 5. hivatalosan :). Hihetetlen érzés valamiben az elsőnek lenni noha tudom hogy kétszer annyit kell dolgozom a pozíciómért. Hamarosan folytatom ....Addig is egy kép a kemény munkám eredményéről :)

Sziasztok!

Régen jelentkeztem, de bevallom kicsit el voltam foglalva. Heti 6 edzés van plusz az amerikai foci úgyhogy unatkozni nem unatkozom.

A saját edzéseimmel jól haladok...a derekam 9 centivel lett vékonyabb és 8 centivel a csípőm. Tényleg lassan kezd meglátszani. Tegnap a nagyiéknál voltunk Húsvétozni és az unokatesómék és a nagybátyám is megjegyezte hogy fogytam és milyen jól nézek ki. Lassan visszakapom a kockáimat a hasamon...az első kettő már rendesen megvan és  következő kettő is látszik már. Az étrend még mindig nem könnyű, és sajnos az elmúlt héten ismét beteg is voltam. De most nem hagytam abba az edzést alatta és szerintem nagyon jól tettem. MIA és ANA még mindig szerves részei az életemnek...volt hogy elcsábultam és olyan kaját tömtem magamba amit nem lett volna szabad, de Mia segített. Sajnos még mindig többször találkozom velük mint kellene. Ana-val kevesebbet mert a kemény edzés mellett nem bírok 2-3 fast napnál többet...egyszerűen a 3. napon már elájulok. De a 2 gond nélkül megy ha éppen rám tör az érzés hogy "Úr Isten már megint ettem" (még akkor is ha csak egészséges kalóriaszegény kaját is). Talán majd egyszer elmúlik...talán.

Közben én is edzéseket tartok egy amerikai focijátékosnak...főleg futóedzéseket de néha bekapcsolódok a kondiba és a technikai részébe is. Ezzel kapcsolatban úgy történt a dolog hogy lementem egy fociedzésre, ahol aztán beszélgetni kezdtem az edzőkkel és annyira tetszettek nekik az észrevételeim hogy megkértek legyek állandó tagja az edzői stábnak. Nagyon megtisztelő érzés, és rendkívül jól érzem magam ebben a közegben. Kiderült hogy nem csak a védelemnél tudják a hasznomat venni. Ugyan is  nagyon jól passzolok szép technikával így ebből meglátjuk még mi sül ki, még akár az irányítóknak is besegíthetek. És legalább nem kell attól féltem hogy összetöröm az egyik játékost mert itt mindenki sokkal erősebb nálam...de legalább kiüvöltözhetem magam :).

Úgyhogy nem panaszkodom eléggé lefoglalom most magam. Buliba is letévedek bár ritkán. F.-el próbáltam megbeszélni a dolgot...és úgy tűnik sikerült...végre. Nem értettem miért van az hogy nem akar tőlem semmit miközben buliban mindig szemmel tart. Barátként fontos vagyok neki...mint egy hugi :). Ezért tartott szemmel, hogy mint egy jó bátyus vigyázzon rám. És ezzel hogy ezt meg tudtuk beszélni azt hiszem könnyebb lett. Már nem gondolok rá annyit és nem érzek mérhetetlen nagy vágyat hogy megszerezzem. Lehet eddig is csak azért vonzott ennyire mert nem lehetett az enyém. Ki tudja. Most viszont hogy csak haverok vagyunk sokkal jobb...újra többet beszélünk és most már nem értem félre, ami nagy megkönnyebbülés higgyétek el.

De nem fogok hazudni az élet ettől még nem könnyebb. Sokszor vagyok magányos. Érzem hogy hiányzik valaki. Valaki aki hazavár és kedveskedik nekem...aki esténként átölel. De még nem találtam meg...még nem találtam meg azt aki a másik felem lesz életem végéig. Remélem valahol létezik és majd valahogy rám talál!

Sziasztok!

Sajnálom hogy eddig nem jelentkeztem...bevallom kissé le voltam foglalva. Mint arról utolsó bejegyzésemben írtam a szemműtétem sajnos elmaradt így a fejembe vettem hogy máshogy fogom lefoglalni magam. Nos azt hiszem kijelenthetem hogy ez sikerült.

Az egyik barátnőmmel V.-vel (aki fitness versenyző) elkezdtem edzeni....minden nap van edzésünk max. egy pihenő nap van a héten. Nagyon motiváló ránézni hogy milyen szép vékony a dereka és a lába....így erőt ad a folytatáshoz. Komoly diétán vagyok amit igyekszem úgy ahogy tartani. Bevallom iszonyú nehéz...6x kéne keveset ennem egy nap. Most őszintén bevallom örülök ha a 3 összejön. Viszont az tényleg tiszta kaja...zabkása,rizstej, csirkemell, brokkoli és egyéb salátafélék.Érzem a változást noha kilóban sajnos nem látszik amitől múltkor majdnem sírtam :(. Viszont centiben már biztos látni a változást...de félek méreckedni. Félek hogy hiába dolgozom keményen semmi sem változik és ugyan olyan kövér disznó maradok mint most.

Aztán a hét elején beteg lettem...bár hétfőn és kedden még el tudtam menni edzésre azóta egyre sem :(. És ma sajnos olyan kaját is ettem amit nagyon nem szabad...például csokit...és én kismalac mégis ettem...sőt tejbegrízt ettem. Ha V. tudná kinyírna egyből. Úgy hogy most eldöntöttem hogy kiküszöböljem a kalória bombát ami ma lecsúszott így a következő 5 napban fastolni fogok és csak a fehérjeturmix mehet semmi más. Csak víz...így talán 5 és fél nap alatt ledolgozhatom azokat a károkat amiket most okoztam. Nagyon remélem!

Megvettem a repülőjegyeket is...egy napot töltök majd Thesszalónikiben mert nincs aznapos csatlakozásom. De még így is jobban megérte a jegy mintha közvetlen járattal mentem volna. És ma írt a főnököm hogy úgy néz ki lakhatok majd a Hotelban. Legalább van valami jó is ebben a hétvégében.

És így hogy edzésre már eléggé jól vagyok holnaptól újra kemény munka vár...már alig váorm:).

Sziasztok!

Újra itt. Sajnálom hogy olyan sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Ennek a bejegyzésnek szándékosan nem adok címet. Egyszerűen nincs rá olyan szó ami elég lenne hogy kifejezze amit most érzek. Kezdjük az elején.

A múlt hetem rémes volt. Mivel mostanában eléggé sűrűn rosszul éreztem magam. Mindig amikor felálltam vagy felültem szédültem, hányingerem volt, iszonyatosan sokat ittam (ez most is megvan) és 3,5 liter után is ki volt száradva a szám, szörnyen szomjas voltam mintha semmit nem ittam volna egész nap. Mivel eléggé pocsékul voltam így kedvem sem volt enni így könnyű volt tartani legalább a 3 napos fastot. Bár az eléggé megviselt hogy a vizsgálatokhoz ha nem vettek vért az elmúlt 2 hétben minimum 9-szer akkor egyszer sem. Iszonyatosan lefárasztott és még eredménye sem lett. Még náthát sem találtak. Semmit. Lehet hogy megőrültem? Mégis mi a baj velem? És egészségügyileg ha ez még nem lenne elég jött ez: Az egyik nap a csajokkal és a barátokkal vacsoráztunk a törzshelyünkön...természetesen a kaja után megint iszonyatos bűntudatom lett így 5 percre eltűntem a mosdóba hogy drága barátnőm Mia segítsen a dolgon. Csak az volt a baj hogy észrevettem hogy a végén már vért hánytam és köptem fel. Bevallom kicsit megijedtem aztán úgy voltam vele hogy ha nem kezdek el szédülni akkor biztos nincs nagy baj. Így felöltöttem a szokásos mosolyomat és visszamentem a társasághoz.

Szerdán felutaztam Pestre mert úgy volt hogy végre megműtik a szemeim és végre soha többé nem kell szemüveget és kontaktlencsét hordanom. Nagyon izgultam és izgatott voltam. Bementem a klinikára az előre leegyeztetett időpontomra...megcsinálták az előzetes vizsgálatokat majd szólítottak. Azt hittem elmondja először szóban az orvosom mi is fog most történni....de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Közölték hogy a szaruhártya vizsgálatomon egy minimális eltérés mutatkozik ami nem lenne baj ha nem ilyen magas dioptriákat vennének le a szemeimről. És kimondták azt a mondatot ami a padlóra küldött: Nem tudnak megműteni. Ha az elváltozás nem genetikai és javul akkor talán majd 9 hónap múlva...TALÁN. Amint elhangzott ez a mondat hiába próbáltam tartani magam és erős lenni nem ment. Sírni kezdtem...az orvosok előtt. Több mint 12 ÉVE vártam erre a műtétre...és a cél előtt közlik hogy lehet ez az álom sose válik valóra. Órákon át csak sétáltam a Margit szigeten és sírtam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni. És ismét csak vissza köszön hogy én semmihez sem vagyok elég jó. Még egy sz*ros műtéthez sem. Így nem csak kövér vagyok de vaksi is.

Úgy hogy ennek vége...tegnap eldöntöttem és leszerveztem. Holnaptól komoly edzőprogramba kezdek személyi edzővel. Kalória táblázatból összeállítom az étrendem amiben nem lesz a napi adagom 500 kalóriánál több...ehhez jön az edzőtermi edzés a trénerrel plusz egy reggeli átmozgató és nyújtó-erősítő edzés. És meg sem állok a 72 kg-ig. Nem lehetek kövér és vaksi...ha kell inkább bele halok abba hogy sovány vagyok de nem fognak kövéren eltemetni.

A hétvége másik pozitívuma az hogy talán jövő hét végétől vissza kapom a dugi pajtimat. De csak talán, majd meglátjuk.

Lassan eljön március 1.-e. Amikor hivatalosan is 1 éve nem járok senkivel. Az utóbbi napok, igen magányosak. Sokat sírok. Mert belegondolni is félek hogy mi van akkor ha az én életemnek nem lesz olyan boldog vége mint a Terápiás szerelem című film. Hogy nem találom meg azt a másik felet aki az igazi. És addig is marad a mardosó magány...hogy nincs kihez hozzábújni, nincs akinek én vagyok a napfény az életében. De ugyan kinek kellene egy ilyen selejt? Ki akarna engem? Félévet itt félévet külföldön...azt hiszem teljesen reménytelen. El sem hiszem hogy ezt mondom de igen....23 éves fejjel.....lemondtam a szerelemről és a tényről hogy majd rám talál!!!

Sziasztok!

Napok óta tervezem hogy írok...de egyszerűen képtelen voltam rá. Többször is elkezdtem, de mikor láttam leírva a szöveget. Úgy gondoltam borzalmas.

Anyu két hét után (vagy ki tudja lehet hogy több már nem emlékszem az utolsó alkalomra) végre kinyögött egy köszönömöt. Biztos szörnyű élmény lehetett neki mert nem szokta túl sokat használni ezt a szót.

Az öcsémet meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Pénteken délután ugyebár megérkezett ő méltósága. Ledobta a cuccait és már ült is a gép elé. Este azért nagy kegyesen levitte a kutyákat sétálni. Másnap reggel ismét kénytelen volt rá mert apáék elmentek a boltba és előbb felébredt mint én. Na de este...hallom ahogy anya bekiabál hogy vigyem le őket. Félreértés ne essék imádom szívem két szőrös kis csücskét. Az életemet adnám értük. Csak azzal a nézettel nem értek egyet hogy én minden este szó nélkül leviszem őket sétálni. Addig is velük vagyok meg ilyenek. De az hogy az öcsémnek max 2xer kell levinni őket és ezt is szereti elodázni az böki a csőrömet. Hogy neki soha semmit sem kell csinálnia itthon. Én pedig hiába teszek meg bármit akkor is csak havonta 1x köszönik meg.

Az egész múlthétben csak az volt a legjobb hogy 5 fast napot tudtam csinálni.És csütörtökön hiába én főztem kibírtam hogy nem kóstoltam meg a rakottkrumplit (ami nem mellesleg a kedvenc kajám). Semmi más nem vigasztal most. Jövő héttől elkezdek hozzá mozogni is. Akkor is ha most beteg vagyok. Muszáj és kész.

Zs. is akkora nyomást rak rám. Nem értem miért kell mindent elszúrnia. Megint találkoztunk, beszélgettünk....ami jó volt. Aztán lemondtam egy programot mert arra a napra már korábban leszerveztem egy barátommal. Erre megint neki állt öngyilkossági hajlamokról írogatni....hogy milyen szemét vagyok és hasonlókat. Nem bírom. Nem tudom mit tegyek. Bármit is csinálok csak ártok vele....ha találkozunk akkor azzal...ha nem akkor azzal. Nem tudom mi lenne a legjobb de ezt nem tudom sokáig elviselni.

És a cím...331 nap...ennyi ideje vagyok egyedül, pár nélkül. Hiába F. sem akar engem....meg tudom érteni. Ki akarna egy bálnával járni amikor Ő olyan jól néz ki. 331 nap. De igazából úgy gondolom hogy ez még jó sokáig így fog maradni és ez a szám csak tovább fog nőni.